Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre
Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.
Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.
A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező.
Parázsló levél-láva patakzik az útra,
a szemed a szád selyemszoknyád mi szétszakad
Fölszáradt-e vajon a harmat az erdő alján, vagy dérré változott?
Mindent láttam, sáros földet,
A mélymedrű távolságban eltemette valaki a holdfényt,
Ősz volt. Fényes és diadalmas. Vonult előre a csapat.
Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá.
Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
End of content
End of content