Tóth Ferenc: Ablakban
Rám tör, orvul bűvöl zord téli sejtelem.
Rám tör, orvul bűvöl zord téli sejtelem.
Van, aki elmegy, És mégis marad.
az ősz tekintetéből kihalt az öröm kívül rekedtünk mindegyik körön
Mordul a magány. Rám talált november.
ülök a vérpad közepén a porban, mindegy, hogy éltem: sírtam, fuldokoltam;
Legyen jó minden reggel Annak, ki úgy ébred fel, Hogy megvakult, mert látott. Legyen jó minden reggel.
A madarak visszatérnek
Gyöngyöt sír a téli éjszaka,
Arról, hogy egy lila félholdak által lakott tenyér, egy reklámléghajó és az életútvonal összetartozása milyen irányt szab a tájékozódásnak
mikor egy madárcsőrben újjászülettünk mikor a kút tükre magát látta bennünk mikor követ húztunk lelkünkre takarónak akkor hittem magam utoljára jónak
End of content
End of content