Illyés Gyula: Novemberi ég alatt

Rémülten egymás
Kezét keresve
Egymásba bukva
Futnak a hajszolt
Felhők – –

– nékem

Ki mondja mitől
Kellene jaj futnom
Ha egyedűl is

Szálló könnyekkel
Sírja színét és
Tavaszi kedvét
S ég felé ijedten
Kapkod a cserfa.