Vári Fábián László: Ördöglakat
Az ég alatt kihűl a tó, – az ember steril tükrébe dermed.
Az ég alatt kihűl a tó, – az ember steril tükrébe dermed.
Kiesett kezemből az Idő.
valami szép volt valami nem
Felsorakoznak előttem kristály-völgyek, jég-atomok,
Felperzselt mezőn verdes az árnyam.
Én azt hittem, enyém a tenger, amelynek mélyén a gyöngy terem.
nem pózol a kõ bástyába der med ölel ha ölel a fóti föl
Se szép, se jó nem vagyok,
Nem lehet tudni, a szelet ki vetette.
jáde-hold ül pihenni a hegyre álmok borzolnak vizek menti nádat
End of content
End of content