Penckófer János: A vershallás helyéről, ahol a pusztítás csodája és a teremtő önismeret összeér
A gyilkosságot nem tanulja senki, mint a vershallás, olyan,
A gyilkosságot nem tanulja senki, mint a vershallás, olyan,
elmentél elvitted
Én már semmitõl se félek. Nem lázadok, nem remélek.
pendül pattan egy ér sorsot színez a vér
Karácsony megfeszít,
Bár harminc pénzük visszadobtam
fekete péntek fekete ormán roskad a nap le fekete formán
várandós egek tépett hajnalok
Hulló gyöngyök, ég-udvarok Ballagó csönd, veled vagyok
Lelkeket jöttem venni tőletek,
End of content
End of content