Lőrincz P. Gabriella: Húsvét
Templomba vágyom, De a súly, Mit tíz éve már Lábamon hordok,
A nap verse
Schvalm Rózsa: Eljött az óra
Eljött az óra, sötét hatalom órája, megtette akaratát, a kárhozat fia. Süllyedt az ember bűn legsötétebb mélyére, kezet emelt szeretet, béke követére.
Gerő Sándor: Gecsemánéban
Dermedten állnak a ciprusok, az olajfák görnyedve susognak. Elszenderültek az apostolok, míg Jézus arccal a földre roskad.
Kopriva Nikolett: Ami marad
Azt mondtad, szét fogsz esni, akkor kezdtem el kis dobozokat faragni fából,
Kecskés Béla: Add meg nekem
Megadtad nekem azt a boldogságot, hogy veled élhettem a földön én, hajnalom lehetett a mosolygásod,
Szép Ernő: Recept
Se meghalni, se nem élni, Lemondani, de remélni.
Czébely Lajos: Bújkáló március
Születésem véletlen helyén szögesdrót csipkézte kertben rőtarany diókat zörgetett az ősz aranyló lombpólyám fölött,
Áprily Lajos: A tűz kialszik
Ezt én az erdőn-alvóktól tudom – sokszor gondolok irigykedve rájuk, reggel fenyőtű van a hajukon és füstszagú a tűztől a ruhájuk -:
Füzesi Magda: Metamorfózis
Én azt hittem, enyém a tenger, amelynek mélyén a gyöngy terem. Én önpusztító gyötrelemmel e kincset vágytam szüntelen.
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen,
End of content
End of content