József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház,
Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház,
A tél rajzolt. Száz fehér-fekete vázlatán a bokrok szerkezete s a nagy fák sok törékeny ág-boga
Lopakodva oson a tél, mindent ködbe bugyolál,
Eső szitál, hull a hó. Hol késel már Télapó?
Lenyugodott a nap, a munkának vége, A vacsoracsillag kiült már az égre.
A horizont ma ködökbe vesző,
Szürke utca: híg latyak, fáradt szürke madarak; komor fázó emberek
Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
I. Nel mezzo… No s megvagyok már. Lettem ami lettem,
Hull a vadgesztenye.
End of content
End of content