Lengyel János: éjszaka
pendül pattan egy ér sorsot színez a vér
A nap verse
Posták Gabriella: Kereszt
Karácsony megfeszít,
Bakos Kiss Károly: Júdás monológja
Bár harminc pénzük visszadobtam
Vári Fábián László: Fekete rímek
fekete péntek fekete ormán roskad a nap le fekete formán
Zselicki József: hajnalok
várandós egek tépett hajnalok
Pák Diána: 00:00:01
Hulló gyöngyök, ég-udvarok Ballagó csönd, veled vagyok
Sütő Kálmán: Lelkeket jöttem venni
Lelkeket jöttem venni tőletek,
Füzesi Magda: Szimultán
Mint tűzhányó a hegy gyomrába, Úgy van bezárva önmagába Az én világtalan anyám. Csak tapogat, mint magzat a méhben, Egyforma napok sűrűjében Kitartóan fohászkodik. Magába néz csak, hosszan, mélyen, És fényt keres a feketében: Emberhez méltó küzdelem.
Tárczy Andor: Többet kaptam
Picit nyitottad meg az ajtót. S e réssel bomlott a világ. Tavaszi fákról érett alma, Nyárvégi gallyról friss virág. Picit nyitottad meg az ajtót. És nagykapu retesze tárt: Elém lilában habzó kertet, S incselkedő lábak nyomát. Picit nyitottad meg az ajtót. Többet kaptam, mint bárki más: Akácvirágot szétroppantva – Világvégét s feltámadást.
Csornyij Dávid: SENKIK HŐSE
Senkik hőse lettem. Daliának neveztek, bajnoknak, a legjobbnak. Nem tettem mást, csak elhittem: tetteim bő vizéből merítve lehetek valaki a senkik társaságában. Ugyanabból a felhőből estem le, mint más. Esőcsepp vagyok, a több milliárd egyike, aki örömcsiholó lányok sziluettjében élvezi a napot vagy a holdat, amely előbb- utóbb felszárítja. Fürdök az illúzióban, megáztam a képzelgésben,…
End of content
End of content