A nap verse: Vári Fábián László: Világtalan csillag
Mint akit kuvik hangja hív, mint akit bolygófény vezet, a gyötrelmek aknamezején
Mint akit kuvik hangja hív, mint akit bolygófény vezet, a gyötrelmek aknamezején
Két szép szemed csak ragyogjon,Égő sebbé lobosodjon.
hova kúsznak nyúlnak az árnyakhaptákba fellegek állnak
Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá.
Kis fák árnyéka csüng a nagy fán,lombok szivén harkály kopog.
Ablakom most tárva-nyitvaAz aszfaltra meredek
ne vidd magaddalhajad suhogásáthangod meleg zenéjét
ÍgySírva mosolygónVagyok
Arról, hogy egy lila félholdak által lakott tenyér,egy reklámléghajóés az életútvonal összetartozása milyenirányt szab a tájékozódásnak
Leomlott reggelreamit estig rakotttizenkét kőmíves
End of content
End of content