József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz…
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz…
„Nagyon kikaptam,
mert sose hallgattam.”
Ha egy nő rátenné fehér kezét
Ránccal rajzolt vén homlokomra,
Milyen más lenne: ifjú, tiszta, szép.
„Öntözzük le húsz esztendőknek elrohanó, boldog korát…”
Jó ideig barangolnánk
fénylő csillagok között…
Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Ott álltam, szótlanul.
Csak néztem, ahogyan hintázol.
egyszer megszabadítasz önmagamtól
addig is benned hagyom törött felem
elevenen párolgok el nyakadról
„Ülök a napsütött falon
s egy árnyékon gondolkodom.”
„Érted te ezt a béke-dolgot?”
End of content
End of content