A nap verse

olyan vagy, mint én, vonz a sötétség, nem bírsz másfelé nézni. nem akarok,

Nincs könyv olyan drága, Hogy olcsó ne lenne, Annyi, annyi kincs van benne.

Álmot látok azóta… Azt mondják, szemembe visszatért a fény.

Tűzlépteinktől meghajlanak az erdők. Új fákat ültetünk te, meg én.

Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka.

Épp csak hogy beléptem a házba Amikor kitört az a Vihar

Jó lenne még egyszer Lánykának lenni, Játszani bújj, bújj zöldágat.

Halhatatlan folyamat.

Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik

Templomba vágyom, De a súly, Mit tíz éve már Lábamon hordok,