A nap verse: Füzesi Magda: Alulnézetből
Halott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,
Halott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,
A földetizzadt tenyerembe vettem,
Szép, idegen némbertanított szeretni,
Fegyvertelen vagyokÉs árva;
Boldog szeretnék lenni újra én,hisz a boldogság nem olyan nagy dolog –
A hang is fáj, ha kell,a csend is fáj, ha nagy.
A FÖLD FOGANT ÉLETET MIKÉNT AZT ISTEN AKARTA ÉLET KELTETTE NEMEK SZERELMÉT SZERELEM TÁPLÁLTA SZÉP VÁLTOZÓ VILÁGÁT A VÁLTOZÓ VILÁGBAN ELFAJZOTT SZERELEM NEM TUDHAT NEMZENI KÉPTELEN SZÜLNI FIÁT FELFALJA MEGRONTJA LÁNYÁT KÍNOK NÉLKÜL HOZZA VILÁGRA RENDELT HALÁLÁT* *Aki e nyílhegyet magának megszerzi, fölmondja a reggeli-esteli imával, annak magva sohase szakadjon, lánya ne…
Ebben a fényben másként látlak,
Becsukom a szemem.Valótlan világ lebeg bennem.
a vizes párnaaz emlék foszló
End of content
End of content