Tárczy Andor: Semerre
én elvittelek valamerre,
te elvittél valahova,
játszott a szónak kis gyötrelme
én elvittelek valamerre,
te elvittél valahova,
játszott a szónak kis gyötrelme
Kisimíthatatlan ráncú kő,
anya-világosságú szikla,
fogadj méhedbe vissza.
A nap verse.
Egy nagy kék nevetés az ég.
A nap verse.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
Egy jól működő embermodell
rokon rezgésekkel válaszol
a lelkibeteg hatalmi őrület
minden parancsára…
a szomszéd kislány szarvasbogarakat gyűjt.
A nap verse.
Én vagyok az a bizonyos ember, ki sínylődve szenved az Úr miatt,
kinek a teste kinban vonaglik az Ő haragjának vesszője alatt…
End of content
End of content