Zelk Zoltán: Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Ma lejjebb vagyok, mint tegnap,
holnap lejjebb leszek, mint ma…
Uram, adj csöndes éjt
A szélben csontkoccanás.
Nem paloták kinja az enyém, ezüst ereszek könnye és
Kerti porond homokján futások lassu meghalása;
„Sötét a fenyves, sötét a világ
És háború van s ó, annyian félnek!”
Vajjon hová mennek
E csuhás hegyek,
Erdő-mormolással
Min merengenek?
Hűlt a fészek és üres…
A völgykatlanból hogy fölfakadt
Mohos sziklák közt tört elő…
A tájra ráterül a téli csönd.
A havas úton páros, mély keréknyom
Felkígyózik a falun át a hegyre
S az erdészháznál megáll odafönt.
End of content
End of content