Lányi Sarolta: Áldásba fult átok
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek…
Hej asszonyok! most nézzetek reám
s köröttem álljatok, amig beszélek…
Estére mi marad belőlem?
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
Az otthon az, ahol besüt a nap,
Napok óta tikkasztó volt a melegség,
az ember éppúgy szenvedett tőle…
Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,
Ott van az én falum, csendes völgy ölében.
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék!
Van vers, mely annyi terhet bír el,
mint egy galamb…
Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
End of content
End of content