Vári Fábián László: Árnyékodban, itt…
A nap verse.
A paradicsom meghódítása morajlott
fel a füstüvegen innen, mitől táltos-
dobok, regösjajok fájdultak belé
Szemembe csapnak a fények,
átrajzolódnak az árnyak…
elárulod magad
bazári
föladni kétes…
A nap verse.
A nap verse.
Rejtelmek tollpihéje hull
lábunk elé, küszöbre, gyepre…
fogakkal tépem a fák kérgeit
úgy mormolok éji imát a hegy lábának
A nap verse.
„Visz a megsemmisülés biciklije,
úgy vergődöm névmások közt,
mint küllők között
egy felcsapódott kődarab.”
End of content
End of content