Kányádi Sándor: Novemberi verselő
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Nincs semmim… Így megyek magamban –
tip-top – szelíden, csendesen
s ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.
Izzadt és meztelen a város,
mint hűtlen, kit párja tetten ér.
Minden apró mélyedésben sáros
sebtiben mosott munkástenyér.
Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én…
József Attila fordítása
Bús düledékeiden, Szőlősnek romvára, megállok.
A nap verse.
vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
Hasztalan piskoló fáklya a szélben,
tüll-puha kézzel takargat az álom.
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
End of content
End of content