Tollas Tibor: Október 23.
„Sötétből tárul ki a szívünk: / Nyíló virág a föld felett. / A szolgaságból fényt derítünk, / Fegyver nélkül is győztesek.”
„Sötétből tárul ki a szívünk: / Nyíló virág a föld felett. / A szolgaságból fényt derítünk, / Fegyver nélkül is győztesek.”
„Törvény ez, eddig ér; erős / a tél, de sűrü lázadás / tör majd belőle föl tömötten.”
„Térj azért én lelkem kegyelmes Istenedhez…”
„És elborong a fákon / a jóllakott kísértet…”
„Adódik egy-egy perc, amelyen át / mintha a köznapi létbe belépne / egy magasabb idő…”
A nap verse.
Ó, virrasztások évszaka!
Ember, mulandó, koldus vagy király…
Alkonyi szellő tárt ablakon át
hozza a mezők hervadt illatát
valahonnan idegen messzeségből.
„…a nedves füvön fekvő félhomályra / rátelepszik az evilági sötét.”
End of content
End of content