Legendák Kárpátalján című rovatunk indulásakor Kárpátalja egyik legszebb kincsét, népe szívének legkedvesebbikét, a „legmagyarabb folyót”, a Tiszát övező – számomra oly kedves – eredetmondát ismerhette meg a kedves Olvasó.
Gyermekkorom egyik emlékezetes élménye volt, mikor egy kirándulás alkalmával ellátogathattam Aknaszlatinára, s lehetőségem nyílt leereszkedni híres sóbányájába.
Olvasóink rovatunk egy korábbi cikkében már megismerkedhettek szép vidékünk egyik ékkövével, Beregvárral, amikor is utána jártunk a kastélyt övező legismertebb legendának.
„Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
A kárpátaljai magyarság kulturális és szellemi központja a Vérke folyó partján elterülő kisváros, Beregszász.
Ha valami népszerű, szeretett, vagy épp ellenkezőleg: félelmetes, megközelíthetetlen, titokzatos, azt bizony sok-sok szóbeszéd, monda lengi körbe.
Ha nyár, akkor hűsölés, lubickolás, vízpart, s e fogalmak sokakban forrnak össze egy Bereg megyei kis falu nevével, Beregdédával, mely híres strandolási lehetőségeiről. Ám a település nemcsak tavának hűs vize miatt érdemel figyelmet.
Kárpátalja számos várral büszkélkedhet, vitathatatlan azonban, hogy ezek közül a legismertebb, legnevezetesebb, legszebb a munkácsi vár.
A Borzsa folyó bal partján, Beregszásztól mintegy 16 kilométerre terül el a csendes település, Sárosoroszi.
Kárpátalja területén az évszázadok során számos vár nyújtott menedéket a népnek s uralkodóiknak az ellenség támadásai elől. Ezek közül az egyik legismertebb a Nevickei vár.
End of content
End of content