Legendák Kárpátalján: a dédai Tóvár története

Ha nyár, akkor hűsölés, lubickolás, vízpart, s e fogalmak sokakban forrnak össze egy Bereg megyei kis falu nevével, Beregdédával, mely híres strandolási lehetőségeiről. Ám a település nemcsak tavának hűs vize miatt érdemel figyelmet.
Beregdéda nevét 1356-ban említik először, egykor királyi birtok volt. A XV. században a munkácsi várhoz tartozott, később Mátyás király édesanyja, Szilágyi Erzsébet tulajdonát képezte, 1484-ben pedig Corvin János birtokába jutott.
Déda határában egy közel 90 hektáros, nagyobb részt mocsaras – ma természetvédelmi – terület található. Ezen a területen középtájt egy kisebb földhalom látható. A krónikák szerint e kiemelkedésen a XIII. században még földvár állt, melyet Kirvának, később pedig Tóvárnak neveztek. Ez utóbbi néven ismert mind a mai napig. A titokzatos mocsárnak s várnak pedig megvan a maga – kissé talán hátborzongató – története:

„A Tóvár tetején lévő kunyhót hajdanán betyárok lakták. Vezérük a három szép szál Baraté fiú volt.
Élt a közelben egy Kampó János nevű birtokos, akinek csodaszép leánya volt. Úgy hívták, hogy Juliska. A legkisebb Baraté fiú igen-igen megszerette Kampó Juliskát. De hiába: a leány édesapja hallani sem akart a fiúról.
– Egy betyárnak a lányom?! Soha! – mondogatta.
Volt a szomszéd faluban egy földesúr, Budi Miklós, végül ez jegyezte el Juliskát. Ki is tűzték a lakodalmat, a kis Baraté fiú legnagyobb bánatára.
Kérdi tőle a bátyja:
– Minek búsulsz?
– Hogyne búsulnék, mikor máma van a Juliskám lakodalma – válaszolta az öccse.
– No, hát ezen cseppet se szomorkodj: ellopjuk mi neked azt a menyasszonyt!
Így is lett. Mikor a lakodalom már javában állt, este a betyárok körülgyújtották a falut és megtámadták a násznépet, hogy ellopják a menyecskét. Már majdnem sikerült is nekik, mikor megérkeztek a vőlegény rokonai, akik legyőzték a betyárokat. Csak a legkisebb Baraté fiúnak sikerült megmenekülnie. De bánatában, hogy a bátyjai odamaradtak, eszét vesztette. Elment Búcsúba, ahol búcsújáróhely volt. Itt aztán kővel kezdte dobálni a templom ablakát. Megharagudtak erre a helyiek, és kővel agyonverték a bolond fiút. Ezzel veszett ki az utolsó betyár is a Tóvárból…”

A szomorú történet persze ne szegje senki kedvét, ha Beregdédába látogatna, hogy a Dédai-tó körüli üdülőhelyen keressen menedéket a tűző nap sugarai elől. Az óvatosság azonban nem árt, ugyanis nemcsak a Tóvárról keringenek mondák: a helyiek között az a szóbeszéd járja, hogy nemcsak strandolók, no meg halak úszkálnak békésen a tó vizében, állítólag egy hatalmas fekete kígyó lapul a víz mélyén, mely óvatlan fürdőzőket zsákmányol… De mint mondtam, ez bizonyára csak szóbeszéd, tessenek csak nyugodtan strandolni!
(A legenda megtalálható a karpatszallas.net weboldalon.)