Miénk-e a jövő, ha nem mi döntünk róla?
„Nincs más dolgod, csak az, hogy tanulj. Azon múlik a jövőd, hogy most mennyire igyekszel. Ne rontsd el”
„Nincs más dolgod, csak az, hogy tanulj. Azon múlik a jövőd, hogy most mennyire igyekszel. Ne rontsd el”
Igen kevés életrajzi adatunk maradt fenn a mezőkaszonyi születésű Gaál Emma festőművészről, aki a feljegyzések szerint 1931-ben kezdett el festeni.
Az utóbbi évek során az Ung folyót választja több tucat hattyú telelőhelynek. Nyáron ugyan csak egy hattyú úszkált a folyón, viszont a minap egy helyi lakos már négy példányt kapott lencsevégre.
Hiába mutatott piros lapot az előző kormánynak a kárpátaljai magyarság 90%-a, az idő előrehaladtával egyre inkább kénytelenek vagyunk belátni: a tartalom a régi, csak a csomagolás változott.
A szinevéri medverezervátum mackói a hideg és a hó ellenére nem alszanak téli álmot. Talán megszokták jó dolgukat: a sok ételt és a megannyi látogatót, akik csak értük utaznak oda.
December első napjaival a téli hideg is beköszöntött. A hóra és a jégre sem az autósok, sem közútkezelők nem voltak felkészülve. Az utakat sajnos nem mindenütt sikerült időben lesózni, így a csúszós utak nem kis fejfájást okoztak a
Csodák márpedig vannak. Mindegy minek nevezzük – isteni gondviselésnek, kegyelemnek, a sors akaratának, megmagyarázhatatlan eseménynek –, tagadhatatlanul léteznek.
A valamikor Európa-szerte ismert kárpátaljai termálfürdők állapotát évtizedek óta elhanyagolják.
Különös esemény zavarta meg 1927. november 18-án Ungvár jó néhány kereskedőjének mindennapját. Egy titokzatos gyászruhás özvegy rendelése okozott fejfájást nekik. Az ügy részletes beszámolóját a Prágai Magyar Hírlap közölte:
Az ősz utolsó napjaiban már egyre jobban várjuk a tél beköszöntét, a karácsonyi díszek kihelyezését és a városok ünnepi fényáradatának felvillanását. A kirakatokban sorra jelennek meg a karácsonyfás, piros csizmácskás és hópelyhes díszek, és persze az év végi akciók.
End of content
End of content