A rendrakás pszichológiája: boldog, akinél rend van?

A minket körülvevő harmonikus, nyugodt és praktikusan élhető környezet nagyban hozzájárul lelkiállapotunkhoz. Ha azonban úgy érezzük, hogy kezd eluralkodni körülöttünk a káosz, érdemes átgondolni a kiváltó okokat is.

A rend fogalma tágan értelmezhető

A rend közel sem ugyanazt jelenti mindenki számára: míg van, aki a tárgyak helyét centire pontosan meghatározza, addig másoknak a lényegi rend számít sokkal komfortosabban élhetőnek. Nagymértékben különbözőek vagyunk azon a téren is, hogy mennyi energiát kívánunk fektetni a rendrakásra és annak fenntartására. Azonban a rendszeretet csak addig a pontig számít egészségesnek, ameddig annak mindenáron való fenntartása nem válik elsődleges – a munkánál, a családi és baráti kapcsolatoknál is fontosabb – feladattá. Ebben az esetben már valószínűsíthető, hogy kényszerbetegség áll a háttérben.

Kívül-belül rend

Sokak számára lehet ismerős az érzés, hogy életterünkön eluralkodott a káosz. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire tükrözi vissza környezetünk a bennünk dúló érzéseket. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a lakásban tapasztalható állapotok a saját éltünkben uralkodó kiegyensúlyozatlansággal állnak összefüggésben. Mivel a két folyamat oda-vissza képes hatni egymásra, a bennünk lévő feszültséget és szorongást környezetünk rendezésével is csökkenthetjük.

Amint érezzük magunkban az erőt, és megszületik az elhatározás, vágjunk bele minél hamarabb, hiszen miközben a fizikai tevékenység segít kikapcsolni a hétköznapi problémákból, addig maga a rendrakás közbeni folyamatos döntéshozatal és problémamegoldás segít erősíteni az önbizalmunkat. Amint pedig a környezetrendezésünk végére értünk, a praktikus átláthatósággal nemcsak időt spórolhatunk magunknak a hétköznapi tevékenységeink során, hanem megszabadulhatunk azoktól a káosz okozta felesleges ingerektől is, amelyek nagyban leterhelhetik agyi és érzelmi kapacitásainkat.

Fájdalmas szelektálás

A rendetlenséget a legtöbb esetben a felhalmozott tárgyak mennyisége okozza; ebben az esetben, elengedhetetlené válik a szelektálás. Megválni a régóta birtokolt tárgyaktól azonban komoly lelki teher is lehet, különösképpen akkor, ha érzelmi értéket képviselnek. Ilyenkor érdemes átgondolni azt, hogy elvesztésük valóban a hozzá kapcsolódó emlékek teljes megsemmisülését jelenti-e. Az adott tárgyra valóban szükségünk van? Rendszeresen használjuk, vagy pozitív érzéseket kelt bennünk a látványa? Lehetséges, hogy a megválás a múlt lezárását fogja jelképezni, ami lehetőséget nyújt az újrakezdésre? Az elengedést az is megkönnyítheti, ha a korábban számunkra fontos tárgyainkat kidobás helyett inkább eladjuk vagy elajándékozzuk. Előtte akár le is fotózhatjuk, így egy másik formában ugyan, de mégis megőrizhetjük annak emlékét.

Igen, nem, talán

Mivel a rendrakás fizikailag vagy lelkileg is kimerítő lehet, ezért érdemes először kicsiben kezdeni: pakoljunk át egyszerre csak egyetlen polcot vagy fiókot. Bevethetjük a háromfelé szelektálás trükkjét is, azaz rendezzük kupacokba a tárgyakat aszerint, hogy meg akarjuk tartani vagy sem, a bizonytalanoknak pedig szintén különítsük el. Gondoljunk arra, hogy minél kevesebbet tartunk meg, annál könnyebb lesz hosszú távon is fenntartani a rendet. Amikor végeztünk a szelektálással, máris továbbléphetünk: váljunk meg azoktól, amelyeket erre ítéltünk, a bizonytalan szekciót pedig dobozoljuk be egészen addig, amíg képesek vagyunk döntést hozni a további sorsukról.

A megmaradó tárgyakat rendezzük vissza a lehető legpraktikusabb módon. A cél az, hogy környezetünk a saját ízlésünk szerint a lehető legátláthatóbb és legharmonikusabb legyen, a benne található használati tárgyak pedig a legpraktikusabban elérhetőek. A jól végzett munka után pedig adjuk át magunkat annak a megnyugtató érzésnek, hogy ha környezetünkről meg tudjuk hozni a megfelelő döntéseket, akkor ezt a cselekvési képességünket életünk egyéb területein is bátran alkalmazhatjuk.

Forrás: HáziPatika.com