Az inzulinrezisztencia és a policisztás ovárium szindróma kezelési lehetőségeiről
Az inzulinrezisztencia és ennél fogva a policisztás ovárium szindróma (PCOS) nők millióit érinti a világon, a kutatási eredmények szerint az egyik vezető meddőségi ok. A kezelési lehetőségekkel kapcsolatban Bocskor Zita dietetikus és táplálkozási tanácsadót kerestük fel.
– Az inzulinrezisztencia hosszú idő alatt alakul ki, akár már gyerekkorban is felfedezhetőek az első jelek. Az inzulinrezisztencia tünetei: szőrösödés, elhízás, zsíros vagy pattanásos arcbőr, hajhullás, barnás bőrelváltozások, menstruációs zavarok, ciszták a petefészkekben, magas koleszterinszint. A PCOS kialakulásában sok minden szerepet játszik, úgy mint a mozgásszegény életmód, a szénhidrátgazdag táplálkozás, a stressz, és persze a genetika is.
A szervezetben az étkezés által bevitt tápanyagoktól megemelkedik a vércukorszint, ez természetes jelzés az agynak. Az agy pedig a hasnyálmirigynek jelez, megindítva ezzel a fokozott inzulintermelést, mely lebontja és a szervezet számára nélkülözhetetlen energiává alakítja a vérben lévő cukrot. Csakhogy a sejtek ellenállóak lesznek az inzulinnal szemben, ezért a vércukorszint magas marad, az agy érzékeli ezt és jelez a hasnyálmirigynek, az pedig tovább termeli az inzulint. Ezáltal nagy mennyiségű inzulin kerül a vérbe, mely azonban nem tudja ellátni a feladatát. Ez az inzulin okozza a tünetek és elváltozások többségét, kialakítva ez által a policisztás ovárium szindrómát. Gyakori, hogy az orvosok a PCOS-t fogamzásgátlóval kezelik, pedig ez nem gyógymód, csupán a tünetek elfedését eredményezi.
Az inzulinrezisztencia és a PCOS kezelését négy alappillér jellemzi:
– megfelelő étrend;
– rendszeres mozgás;
– gyógyszeres kezelés;
– lelki egyensúly.
A felsoroltak közül a rendszeres testmozgásra vesszük rá magunkat a legnehezebben, pedig nagyon fontos, mivel már a heti háromszori 30-40 perces kardioedzés is javítja magát az inzulinrezisztenciát.
A PCOS, illetve az inzulinrezisztencia leglényegesebb kezelési eleme a diéta. A megfelelő étrenddel kontrolláljuk az inzulintermelést. A javasolt étrend állapottól függően maximalizálja a napi bevitt szénhidrát mennyiségét, meghatározza az étkezések mennyiségét, minőségét és időpontját is. Az inzulinrezisztenciában szenvedő betegek nagy része elhízott, nekik általában 160 g/nap-os diéta van előírva, vagyis 160 g-nál több szénhidrátot nem ehetnek a nap folyamán. Napi ötszöri étkezés ajánlott. Az étkezések során túlsúlyban kell lennie a lassan felszívódó szénhidrátok mennyiségének. Itt szeretném kiemelni, hogy vékony testalkatú embereknél is előfordul inzulinrezisztencia. A diétával kapcsolatban ajánlott szakember felkeresése, aki személyre szabott étrendet és mozgásformát javasol.
A gyógyszeres kezelés szükségességét mindig szakorvos állapítja meg. Ki kell emelnem: gyógyszer nélkül is eredményesen lehet javítani az értékeken a diéta és a rendszeres mozgás betartásával.
A lelki egyensúly a betegség kezelésében épp oly fontos, mint a többi pont. A kezelés elkezdésével gyakorlatilag meg kell változtatnunk az eddigi szokásainkat. Nem ehetjük azt, amit eddig, mozognunk kell, és sokszor a gyógyszerszedés is ad egy betegségtudatot. Itt nagyon könnyű depresszív hangulatba esni és feladni a diétát. A lelki egyensúly eléréséért nagyon sokat kell dolgozni. Nehézséget jelent, hogy a befektetett munka (mozgás, diéta) olykor fájdalmas, megterhelő, de mindenképpen célravezető. Jelen esetben a kemény munka meghozza gyümölcsét.
Sajnos el kell, hogy mondjam: az inzulinrezisztencia az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható. A jó hír viszont az, hogy megfelelő kezeléssel és életmódváltással a romlása megállítható, illetve visszafordítható, és a cukorbetegség kialakulása is elkerülhető, valamint a meddőség is leküzdhető.
Kárpátalja.ma
Új rovatunkban képzett szakemberek várják a betegségekkel és gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseiket, melyeket a [email protected] e-mail címre küldhetik el.