Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei

Az alkoholizmus családi betegség. Mindenkit érint, aki egy alkoholista mellett vagy azzal szoros kapcsolatban él. Azok a gyermekek, akiknek szülei szerfüggők (akár csak az egyik, akár mindkettő) – rendellenes családban nőnek fel, és ez kihat az egész életükre.

Az alkoholista szülők gyermekei otthon nem a „normális” családi állapotokkal találkoznak. Természetesen nehéz meghatározni, mi az a normális, és a nem szerfüggő családokban is rengeteg a probléma, de az alkoholista szülők esetében ez sokkal nagyobb mértéket ölt. Általában nincs egy megszokott rend, egy alkoholista család napi rutinját a káosz jellemzi. Az egyik vagy mindkét szülő ivása mindennap rengeteg gondot okoz: épp kirúgás előtt áll a rendszeres ivó, vagy nem tud számlákat fizetni, vagy egyáltalán nem érdekli semmi, bezárkózva él, hazudozik, mentegetőzik, hibáztat… (Ne feledjük, hogy az alkoholizmus betegség, nem azért írom ezt a cikket, hogy bárkit is vádoljak, egyszerűen fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy sokkal több az érintett, mint gondolnánk, és ezzel érdemes foglalkozni.)

Nagyvonalakban nézzük át azokat a területeket, amiben egy ilyen gyermek sérült:

Párkapcsolat. A szerfüggő gyermekei nem ismerték meg, hogyan működik egy jó kapcsolat, hiszen egy alkoholistával csak rendellenesen működő kapcsolatuk lehetett. Ennek következtében a párválasztásuk is hasonló: problémás társakat keresnek vagy vonzanak be. Őket nevezzük társfüggőknek, amire egy másik cikkben részletesen ki fogok térni.

Az önkép, önbizalom. Egy ilyen gyermek nem kapott kellő megerősítést: ha elvégzett egy feladatot, nem kapott dicséretet, jutalmat. A szülők jellemzően vegyes visszajelzéseket adtak a maguk hangulatingadozásai mentén. Ebben benne volt a kitörő szeretet, de akár a szélsőséges megdorgálás vagy hibáztatás is. A gyerekben emiatt nem alakult ki egy egészséges önkép, talán még önmagát is hibáztatta a szülei betegsége miatt. Az alkoholista szülők felnőtt gyermekei jellemzően alulértékelik magukat. Azt érzik, hogy ők mások, találgatják, hogy mi a normális. Állandó visszajelzésre várnak, és ha nem kapják meg a várt pozitív visszajelzést, akkor összeomlanak.

A bizalom. Akár baráti, akár párkapcsolati, esetleg munkahelyi kapcsolatokban az ilyen módon sérült felnőtt nagyon nehezen bízik meg bárkiben is. Miért is bízna, hiszen gyermekkorában annyira vegyes reakciókat kapott (szerették, majd leszidták, ígérgettek, de sose tartották be…), hogy nem alakult ki benne az a meggyőződés, hogy érdemes és lehet bízni másokban. Emellett ott van az az érzés, hogy ő nem érdemel szeretetet, ezért bármelyik pillanatban elhagyhatják. Nehezen alakítanak ki belsőséges kapcsolatokat.

A szórakozás. Gyerekként nem úgy játszottak, mint a többiek. Nem hívhattak csak úgy át egy barátot. Otthon mindig valami komoly vészhelyzet volt. Az alkoholbeteg szülők gyerekeinek nincs gyerekkora. Emiatt nagyon nehezen engedik el magukat, és nem tudnak önfeledten szórakozni. Mindent nagyon komolyan vesznek. Irigylik mások „bolondozásait”, de nem mernek abban részt venni, mert nem tették gyerekként sem.

A munka. Nehezen tervez meg egy munkát az elejétől a végéig. Azt látta, hogy szülei egyik pillanatról a másikra élnek, minden tervezés nélkül. Talán kiválóan dolgozik utolsó pillanatban, talán remek „tűzoltó”, problémamegoldó a baj előtt egy perccel, de egy hosszútávú munka megtervezése egyszerűen nem megy. A következetesség, a folytonosság megtanulása kimaradt az életéből. Jellemzően hűbelebalázs módjára vág bele a dolgokba, amiknek aztán nem lesz azonnali eredménye, ezért feladja. Mivel az ilyen típusú ember kíméletlenül ítéli meg önmagát: a legnagyobb eredményt várja a lehető leggyorsabban, ami persze nem történik meg. Ezért elítéli magát, bűntudatot érez, szorong.

A másik dolog, ami gátolja őt a hosszútávú tervekben, hogy rendkívül türelmetlen. Mindent azonnal akar. Túl sokat vár el magától, túl gyorsan, aztán kíméletlenül bántja magát, amiért ez nem sikerült.

Következetesség. Az alkoholbeteg felnőtt gyermekei rendkívül impulzívak. Pillanatok alatt döntenek el életre szóló kérdéseket, azonnal belevágnak óriási kalandokba, amit mások csak ámulva néznek. Nem gondolják át, csak cselekednek. Aminek aztán súlyos következményei lehetnek, de ezeket a következményeket előre nem veszik számításba.

Semmi baj! Ez mind nem hiba, egyszerűen csak olyan jellemzők, amiket érdemes tudni. Vannak területek, amikben fejlődni kell (mint mindenkinek). Egyik ilyen gyengepont sem végleges. Ha szeretnénk változtatni, tudunk, de ehhez tisztában kell lenni önmagunkkal és azzal, hogy milyen megtanult reflex szerint cselekszünk. Amit végképp nem szabad: haragudni a szülőre. Ezzel nem megyünk semmire, csak a haragot tápláljuk magunkban, ami ártalmas. Neki is megvan a maga keresztje, amivel neki ugyanúgy dolga van. De ez nem tartozik ránk. Nekünk az a feladatunk, hogy magunkat építsük. És ehhez ismernünk kell magunkat.

Ha kérdése van, írjon bizalommal: [email protected].

Felhasznált irodalom: Janet Geringer Woititz: Alkoholbeteg felnőtt gyermekei.

Ernyei Bea – addiktológiai konzultáns-hallgató

Kárpátalja.ma