Hogyan működik a női menstruációs ciklus?

A menstruációs ciklus egyes szakaszaiban az éppen domináns hormon miatt azt vehetjük észre, hogy másképp működünk, reagálunk. A hormonokra ugyan nincs ráhatásunk, de némi tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy könnyebben viseljük a nehezebb napokat.

A női ciklus kezdetének a menstruáció első napja számít, és 23-34 napig, átlagosan 28 napig tart. A ciklus kezdetét nevezzük follikuláris fázisnak: ekkor indul a tüszőérés a petefészekben a follikuluszstimuláló hormon (FSH) hatására. A tüsző által kibocsátott ösztrogén osztódásra készteti a méh nyálkahártyájának sejtjeit.

A ciklus közepén, átlagosan a 14. nap körül a luteinizáló hormon (LH) hatására az érett tüsző megreped, a petesejt pedig elindul a méh felé: ezt nevezzük ovulációnak. Az ovuláció után a távozó petesejt által hátrahagyott tüszőből sárgatest lesz, amely progeszteront választ ki. Egy olyan hormont, ami a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmassá változtatja. A kilökődött petesejt körülbelül 24 órán át marad életben, ebben az időben alkalmas a megtermékenyítésre. Ha utóbbi megtörténik, a méhlepény kezdeménye a humán chorialis gonadotropin (HCG) nevű hormont kezdi el kibocsátani.

Megtermékenyítés nélkül viszont a sárgatest összehúzódik, a progeszteron szintje elkezd csökkeni, így a méhnyálkahártyaelveszti a hormon nyújtotta támogatást. A középső és legfelső rétege ezért leválik és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. Ezzel pedig elkezdődik az újabb ciklus.

Láthatjuk tehát, hogy több hormon is szerepet játszik a folyamatban, és a változó szintjük hatással van arra, hogy hogyan érezzük magunkat a különböző szakaszokban. A menstruáció idején alacsony mind az ösztrogén, mind a progeszteron szintje. Ez alacsony libidóval, kevés energiával járhat; az is lehet, hogy különösebben nem vágyunk mások társaságára ezekben a napokban. Ráadásul a méhfal izomzata összehúzódik, hogy segítsen a méhnyálkahártyának távozni a szervezetből: ez okozza a görcsöket és fájdalmakat, amelyek szintén sokat ronthatnak a közérzetünkön.

A follikuláris szakasz további részében növekedni kezd a hormonok szintje (különösen az ösztradiolé, a legerősebb ösztrogéné, illetve a szerotonin nevű neurotranszimetteré is), ezzel együtt pedig a hangulatunk is jobb lesz. Energikusabbnak érezhetjük magunkat, nő a libidónk és a kockázatvállalási kedvünk is.

Ezután jön az ovuláció, amikor a legmagasabb az ösztrogénszintünk. Sok nő ilyenkor érzi magát leginkább vonzónak, boldognak és szexuálisan kívánatosnak. Ebben az időszakban a tesztoszteron szintje is nő, ami szintén hozzájárul a jobb kedvhez és az energikussághoz, illetve a magasabb libidóhoz és a szexuális vágyhoz.

Utána a luteális fázisban először növekszik a progeszteron szintje, hogy felkészítse a méhet a megtermékenyített petesejt befogadására. Van, aki ilyenkor enyhébb szorongást és jobb alvást tapasztal, mások viszont puffadásra, székrekedésre, vízvisszatartásra és fáradtságra panaszkodnak. Ha viszont nem történik meg a megtermékenyítés, akkor a progeszteron szintje leesik; ezen kívül az ösztradiol és a tesztoszteron szintje is ilyenkor a legalacsonyabb.

A menstruációhoz közeledve így újra azt tapasztalhatjuk, hogy csökken az energiaszintünk, illetve több kellemetlenséget is érezhetünk. A vérzés előtti napokban léphet fel a premenstruációs tünetegyüttes (PMS), amely több mint 150, lelki és fizikai tünetet foglal magában. Jelentkezhet sóvárgás, hangulatingadozás, koncentrációs nehézség, álmatlanság, szomorúság. 

Bár arra, hogy a hormonjaink hogyan változnak, nincs ráhatásunk, több mindent is tehetünk azért, hogy a nehezebb időszakokat megkönnyítsük. Tegyük prioritássá például az alvást: törekedjünk legalább 8 óra alvásra (persze egyénenként eltérő lehet, mennyi alvás a megfelelő számunkra), illetve arra, hogy lehetőleg ugyanakkor keljünk és feküdjünk. Ezzel segítünk a testünknek és az elménknek pihenni, így akkor is több energiánk lehet, amikor a hormonjaink inkább lefelé húznának minket.

Bár lehet, hogy a testmozgás az utolsó, amire menstruáció előtt és alatt vágynánk, érdemes lehet kevésbé intenzív edzéseket beiktatni. A fizikai aktivitás megnöveli az endorfin szintjét, feldobja a hangulatunkat, visszafogja a sóvárgást, és csökkenti a fájdalom és a diszkomfort érzését. Lehet olyan egyszerű dolog is, mint egy rövidebb séta vagy némi nyújtógyakorlat – a lényeg, hogy mozogjunk, amennyire az erőnk engedi.

Ilyenkor érdemes jobban figyelni az étkezésünkre. Sokunkat elfoghat a sóvárgás szénhidrátban és cukorban gazdag, feldolgozott élelmiszerek iránt. Ha ezeket fogyasztjuk, akkor viszont olyan panaszok is jelentkezhetnek, mint a puffadás, az émelygés vagy még több hasi görcs. Igyekezzünk inkább több, de kisebb adagú étkezést beiktatni a napirendünkbe, lehetőleg minél változatosabban. Zöldségekben, gyümölcsökben, rostban gazdag étrenddel segíthetjük az emésztésünket. Ne feledkezzünk meg a folyadékfogyasztásról sem: érdemes legalább napi 2 liter vizet meginnunk.

Forrás: hazipatika.com
(Nyitókép: Getty Images)