Kárpátalja anno: Ki volt Mihók Péter?

Szerző: | 2020.09.14., 14:48 | Egyéb, Kárpátalja anno

A kép jobb szélén látható Mihók Péter (Fotó: www.karpatnews.in.ua)

A beregszászi Mihók Péter utcában lakunk. A minap megkérdezték tőlem, hogy mit tudok az utca névadójáról. Szégyenkezve vallottam be, hogy semmit. Így aztán úgy döntöttem, utánanézek Mihók Péter személyének.

Egy órányi hiábavaló keresgélés után be kellett ismernem, hogy az interneten – egy rövidke cikk kivételével – semmilyen információ nem található magyar nyelven a személyéről.

Annál inkább meglepődtem, hogy mennyi találatra akadtam ukrán nyelven.

Íme, most már magyarul is Mihók Péter életrajza!

Mihók Péter író, költő, tanár, dramaturg 1899-ben született a Nagyszőlősi járásban, Rákospatakon.

Szegény paraszti családban nőtt fel, édesapját korán elvesztette. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, majd Nagyszőlősön járt gimnáziumba. Ezt követően az ungvári tanítóképzőben tanult tovább, ahol 1924-ben szerzett diplomát.

Fiatal pedagógusként először Rákospatakon tanított. Tehetsége volt a zenéhez, gyermekkórust szervezett, drámai csoportot vezetett, aktívan dolgozott a fiatalokkal. A diákok szerették, mert kedves, érzékeny ember volt.

Királyházán, Csarnatőn és Darván is működött.

Az 1920-as évektől folytatott irodalmi tevékenységet. 1926-ban a Svoboda című ungvári újságban jelent meg első prózai műve, a Csak kincs című novella. A Kis hóhérok című költői darabja 1930-ban bekerült a Méh folyóiratba. Ugyanitt verseket is publikált 1926–1929 között. 1932–1934-ben ebben a folyóiratban újabb szerzeményeit mutatta be (A boldogság útján, Szülőföldünk, Anyakoszorú, Kettős öröm).

Írása jelent meg a Kárpátaljai ukrán írók almanachjában 1936-ban. Gyakran olvasta fel műveit a kassai rádióállomás, amely 1934. december 1-jén indította el az ukrán szekciót.

A gyerekek mellett felnőttekkel is foglalkozott: felvilágosító előadásokat tartott számukra, kórust szervezett, drámacsoportot vezetett.

Számos cikket írt pedagógiai témában. 1942-ben a Narodna Skola című lapban jelent meg a Mi hiányzik a falunkban? című cikke.

A háború alatt P. Szolomonovics és P.S. álnéven adta ki műveit: Kis emberek (1941), Vicces lovag (1943), Hű barát (1943).

A későbbiekben más álneveken is közzétett történeteket, verseket, fordításokat és cikkeket. Több versét lefordították szlovák és cseh nyelvre.

Élete során sok üldözésben volt része: tevékenysége miatt 1939-ben letartóztatták, és a varjúlaposi koncentrációs táborba vitték. Két hónapot töltött el ott. Egészsége megromlott.

Szabadulása után tovább folytatta tanítói és írói munkáját.

A II. világháborút követően a szovjethatalom sem kímélte az író tanárt. Műveit betiltották, az írószövetségből kizárták, és nem publikálhatott.

Pedagógiai pályáját 1951-ben fejezte be. 1960-ban Beregszászba költözött a lányához. Ott hunyt el 1967-ben. A város utcát nevezett el Mihók Péter tiszteletére.

Marosi Anita
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This