2014. október 14, kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Helén – a Heléna angol és francia formájából.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„A nehézségeket nem szabad eltitkolni, struccpolitika az aggasztó jelenségek elől a szemet lehunyni; a keléseket testszínű kenőccsel leplezgetni, hogy ezáltal csak még tovább mérgesedjenek. Ha ezt tesszük, nem optimisták vagyunk, hanem infantilisak. Ha viszont magatehetetlenül ücsörgünk a bajok kellős közepén, s a küzdelmet fel sem vesszük, dicstelen sorsunkért nem okolhatunk mindig másokat.”

Jókai Anna

 [/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93d94d-cd7d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Zsatkovics György Kálmán (Ungvár, 1855. október 14. – ?, 1920.). Görög katolikus pap, író, történész, néprajzkutató és műfordító. Középiskoláit szülővárosában és Nagyváradon, a teológiát Ungváron és Esztergomban végezte. 1881-ben nagyrákóci káplán, 1885-86-ban izai, 1886-tról strojnai pap lett, s a szolyvai esperesi kerület jegyzője.  1895-től az esperesi hivatal vezetője volt. Cikkei a Századokban, a Magyar Sionban, a Budapesti Szemlében jelentek meg. Számos cikke orosz nyelven látott napvilágot. Sokat fordított oroszból és ukránból.

Fordításait a vidéki lapok, a Budapesti Hírlap, a Képes Családi Lapok, a Vasárnapi Újság közölte. 1887-től számos munkája található az ungvári naptárakban. 1835 és 1914 között levelezésben állt V. M. Hnatyuk ismert ukrán etnográfussal, aki utazásai során felkereste őt Malmoson. Ő ismertette meg Ivan Frankóval, akinek több művét fordította le magyarra, pl. az Arcunk verejtékével címűkötetet, de ő volt a fordítója Fegykovics, Vovcsok, Necsuj-Levickij és Kocjubinszkij műveinek is. 1900-ban látott napvilágot az Ungváron megjelenő Keletben a Kisorosz irodalom történetének rövid vázlata című tanulmánya.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Ezen a napon született 1827-ben Zichy Mihály festő, grafikus, illusztrátor, a magyar romantikus festészet jelentős alakja, illusztrálta Madách, Petőfi remekműveit, sokat dolgozott Oroszországban.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7d94d-cd7d”][vc_column_text]MEGBOCSÁTÁS (2)

„…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4:32)

A Biblia azt írja: „leegyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Kristin Armstrong azt mondja: „Miután megbocsátottál (…) végig kell járnod egy folyamatot akik (…) amiben együttműködik Isten ereje és a te kemény munkád. Az elengedés nem mindig olyan könnyű, mint kinyitni az eddig erősen ökölbe szorított kezet, bár a szabadulás néha lehet azonnali. Például vannak emberek, akik le tudnak szokni úgy a dohányzásról, hogy egyszerűen eldobják a cigit, mások évekig nikotinos rágót rágcsálnak! A régi szokások nehezen halnak meg. A neheztelés elengedése azt jelenti: a) Elkötelezed magad döntésed mellett újra és újra, akárhányszor meg nem bocsátó gondolatok törnek elő. b) Békességre igyekezel azon a területen, amit azelőtt a keserűség, bánkódás és bosszúálló gondolatok foglaltak el, amíg a Szentlélek teljesen át nem veszi a terepet beköltözve oda. c) Elengeded a régi, mérgező kapcsolatokat mindazokkal, akiknek egyetlen célja, hogy ne engedjék begyógyulni a régi sebeket. Amikor változni nem akaró emberek környezetében valaki megváltozik, akkor kénytelenek ők is észrevenni, hogy változásra szükségük, ám ez megrémíti őket. d) Megváltásod azonnali volt, de a megszentelődés egy folyamat; ugyanígy a megbocsátás mellett hozott döntés is egy pillanat műve csupán, a gyógyulás útját azonban végig kel járni. e) A neheztelés terhétől és a meg nem bocsátás mérgétől szabad élet egy döntésen múlik, ezt a döntést azonban sokszor újra és újra meg kell hozni a későbbiekben is. Ez egyre könnyebb lesz, ahogy távolodunk régi életünktől és közeledünk a fény felé… Pál azt mondta: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Galata 5:1). Minden alkalommal, amikor valakit vagy valamit szabadon engedünk, magunk is a szabadság túláradó ajándékát kapjuk. Ez olyan garantált szellemi alapelv, ami kiállta az idő próbáját, és biztosítékát a Szentírás adja.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2d94d-cd7d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent I. Kallixtusz pápa, vértanú

Az üldözések időszakában nem is volt olyan egyértelmű, hogy nem szégyellem az evangéliumot. Kallixtus pápa sem szégyellte, ezért szenvedett vértanúságot. Ma sem mindig könnyű kiállni az evangélium igazsága mellett. Ma is szükség van Isten erejére, bátorságra, leleményességre.
SZENT I. KALLIXTUSZ pápa eredetileg ravennai származású rabszolga volt, akit keresztény gazdája (Karpoforusz) felszabadított, azonban zsidó vádak alapján Szardínia bányáiba került rabmunkára. Szabadulása után diakónus lett, és ő volt a róla elnevezett, a Via Appián levő temetőhely gondnoka, valamint az alsópapság felügyelője.
217-ben, Zefirin pápa halálakor ő lett a pápa. Mint pápa küzdött az eretnekek ellen és a megtérő bűnösök ellen szigorú eljárást követelő keresztények ellen, akik még ellenpápát is állítottak vele szemben, Hippolituszt.
222-es vértanúsága után a Via Aurélián temették el. Ereklyéit most a Santa Maria in Trastevere őrzi. Sírját 1960-ban megtalálták. Sírjának freskói vértanúságát ábrázolják.
Gondolkozz el! 
Rabszolgából és rabból is lehet pápa, sőt szent! Isten kezébe kell tennünk sorsunkat!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]