2014. október 5., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Aurél – latin eredetű; jelentése: aranyos.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„A pénz, tíz-húsz évnyi jólét, különös dolgokat tesz az emberrel, elhiszi ugyanis, hogy nincs olyan szorult helyzet, amiből ne lenne joga kiverekedni magát.” Stephen King[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934b15-6e1d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Lehoczky Tivadar (Fucsine, 1830. október 5. – Munkács, 1915. november 25.) Régész, történész, néprajzkutató. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Rózsahegyen végezte, majd Rozsnyón tanult. 1847-ben beiratkozott a kassai jogakadémiára. 1848 júniusában beállt honvédnek. Tüzérként harcolt a kassai, a szegedi, a temesvári és a lugosi csatában. A szabadságharc bukása után Kassán folytatta tanulmányait. 1852-ben telepedett le Munkácson. Egy évvel később letette a bírói vizsgát Munkácson osztrák törvényből és közigazgatásból. 1861-ben Pesten a Királyi Tábla előtt kitűnőre vizsgázott a magyar köztörvényekből. 1863-ban ügyvédi vizsgát tett váltó-és hiteltörvényekből 1865-től a Schönborn grófok tulajdonát képező munkácsi és beregszentmiklósi hitbizományi uradalmak főügyésze volt. Gyűjtötte a vidék történelmi múltjára vonatkozó okmányokat, régi könyveket, érméket. Tizenegy könyvet és közel háromszáz történelmi, néprajzi, honismereti és nyelvészeti tanulmányt írt. Az 1850-es években a Magyar Hírlap, a Vasárnapi Újság, a Szépirodalmi Közlöny hasábjain jelentek meg írásai. Egy 1860-ban Munkács közelében talált bronzlelet a régészet felé terelte érdeklődését. Első régészeti írása a nyalábvári ásatásokról 1863-ban jelent meg. A 60-as években Erdélyi János hatására a Bereg megyei ruszinok szokásainak és népdalainak kutatásával foglalkozott. Népdalfordításainak gyűjteménye 1864-ben jelent meg Erdélyi János kiadásában. A magyar-orosz nép közmondásai és példabeszédei című gyűjteménye pedig 1877-ben látott napvilágot. Legjelentősebb műve a háromkötetes Beregvármegye monographiája (Ungvár, 1881 1882). Kutatói munkássága mellett műemlékvédelemmel is foglalkozott. 1876-ban a m. kir. vallási és közoktatási miniszter a Magyarországi Műemlékek Bizottsága kültagjának nevezte ki. Lehoczkynak köszönhetően a magyar parlament 1898-ban napirendre tűzte a munkácsi vár helyreállításának kérdését. Munkásságára felfigyelt a tudományos világ is. Gyűjteményeit számos alkalommal mutatták be Magyarországon és külföldön. Gyűjteményéből múzeumot szeretett volna létrehozni, de életében ez nem sikerült.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Szabó Magda író, (1917) pályáján mind meghatározóbbá vált az önéletrajzi ihletés és a nemzeti múlt iránt érzett érdeklődés. Régimódi történetében családjának történetéről ír.

Kormányhatározat született: a Szent Koronát az országházban kell elhelyezni (1999).

Xantus János író, természetkutató, néprajztudós születése (1825).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74b15-6e1d”][vc_column_text]POSZTTARUMÁS NÖVEKEDÉS (3)

„Elég neked az én kegyelmem…” (2Korinthus 12:9)

A viszontagságokról szóló egyik legismertebb történet a Bibliában József története. Élete kezdetén ő volt a kedvenc fiú, akit bátyjai irigyeltek, aki arról álmodott, hogy mindenki meg fog hajolni előtte. Aztán saját testvérei eladták, és Potifár házában kötött ki rabszolgaként. Elvesztette otthonát, elszakadt a saját kultúrájától, elveszett a biztonsága és a kedvenc fiú rangja. Mi maradt Józsefnek? Idegen ágyban, idegen házban, idegen országban, barátok nélkül, ahol nem kecsegtet semmi jó kilátással, és még magyarázatot sem kap minderre. Volt azonban valamije, egy olyan ajándék, ami mindent megváltoztatott: „az Úr Józseffel volt…” (1Mózes 39:2). Mi történik, ha mindent elveszítesz Istenen kívül, és aztán rájössz, hogy Isten mindenre elég? Olyan módon tapasztalod meg jelenlétét, ahogy soha azelőtt! Pál azt írja: „Azt jelentik talán a bajok, sorscsapások, az üldözések, az éhség, a nyomor, a veszélyek vagy a halál közelsége, hogy Isten nem szeret már minket? Dehogy! Sőt, mindezek ellenére miénk a fényes győzelem Krisztus által, aki szeret minket.” (Róma 8:35-37 NLT). Isten nem azon dolgozott, hogy előidézze azokat a körülményeket, amiket József szeretett volna, hanem azon, hogy kiformálja azt a Józsefet, akit ő akart látni. Mint ahogy a gyémánt is úgy alakul ki a közönséges szénből, hogy hatalmas nyomás nehezedik rá, így formálódik ki bennünk is Krisztus jelleme a kedvezőtlen körülmények által. A kérdés tehát ez: megállsz vagy összerogysz? Amikor Pál úgy gondolta, hogy többet már nem tud kiállni, Isten azt mondta neki: „Elég neked az én kegyelmem…” (2Korinthus 12:9). Tudod mit? Isten kegyelme neked is elég.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]