2015. szeptember 27., vasárnap

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Adalbert – germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.

Döme – a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]

„A legtöbb ember azt hiszi, hogy a szülőknek kell nevelni a gyerekeket, igyekezniük a jellemüket a lehető legjobban alakítani, ez azonban egyáltalán nem igaz. A gyerekeknek kezdettől fogva önmagukat kell nevelniük, önállóan kell kialakítaniuk jellemüket..”

Anne Frank

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93785f-cf4d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Roskovics Ignác (Szalók, 1854. szeptember 28. – Bp., 1915. november 29.) Festőművész, „Kárpátalja Tiepolója”. Zemplén megyében született görög katolikus papcsaládban. A gimnázium két osztályát Ungváron végezte, de súlyosan megbetegedett, tífuszt kapott, és hallása meggyengült. Egy ideig otthon tanulgatott és rajzolgatott apja irányítása mellett. Később Bilkére került Vidra Ferdinánd festőművész keze alá. Innen került a budapesti mintarajziskolába, majd Münchenbe és Rómába, ahol az egyházi művészetet tanulmányozta.

1885-ben a Pici piros alma című képéért a Képzőművészeti Társulat nagydíjhát nyerte el. 1900-ban kis állami aranyéremmel jutalmazták. Derűs hangulatú életképeket és vallásos kompozíciókat festett realista stílusban. Ismertebb képei: Kóstolja meg, édes; Hátha innánk; Acél, kova, tapló; Nepomuki Szent János.  1888-ban festette a szinnai templom freskóit. Falképei vannak a radnai, a józsefvárosi, a kecskeméti és az eperjesi templomban. Ő festette az Ugocsa megyei Veresmart község görög katolikus templomának falképeit is.  Illusztrációkat készített Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című kiadvány  Ung vármegyét és a ruténeket bemutató fejezeteihez.

1918-ban képeiből a Műcsarnok hagyatéki kiállítást rendezett. Cikkei jelentek meg a Magyar Szemlében és a Vasárnapi Újságban.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Megnyílik a Budapesti Operaház, Ybl Miklós alkotása (1884)

–          Kisfaludy Sándor (1772) költő születése

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7785f-cf4d”][vc_column_text]EGYSZERŰ SZOLGÁLAT (4)

 

„…buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában…” (1Korinthus 15:58)

Pál azt írja: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?+ … Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10). Isten igazi szolgája megelégszik azzal, hogy csendben dolgozzon a háttérben. Tudja, hogy a mennyben Isten nyilvánosan jutalmazza azokat is, akikről még csak nem is hallottunk soha – azokat, akik lelki sérült gyerekeket tanítottak, akik vizelet-visszatartási problémákkal küszködők után takarítottak, akik AIDS-es betegeket ápoltak, akik életüket adták ezer észrevétlen módon. „Teljes erőbedobással adjátok bele magatokat az Úr munkájába, tudva, hogy semmi sem idő- vagy erőpocsékolás, amit érte tesztek” (1Korinthus 15:58 TN). A második világháború idején, amikor Angliának növelnie kellett kőszénkitermelését, Winston Churchill összehívta a munkások vezetőit. Kérte őket, képzeljenek maguk elé egy győzedelmi díszfelvonulást, amelyet biztosan meg fognak tartani a Piccadilly Circus-nál a háború után. „Legelöl haladnak majd a tengerészek, akik a létfontosságú tengeri átjárókat védték. Utánuk következnek azok a katonák, akik Dunkeque-ből tértek vissza, majd Afrikába mentek legyőzni Rommelt. Aztán azok a pilóták, akik elűzték a Luftwaffe-t az égről. Utolsóként jön – mondta – az izzadtságfoltos, kormos, bányászsisakos férfiak hosszú sora. Ha ekkor valaki a tömegből odakiáltana: »Hol vagytok ti harcunk kritikus napjaiban?«, tízezer torok harsogná a választ: »Mélyen a föld alatt, a kőszénnel szembenézve.«” Nem minden munka szembetűnő vagy dicsőséges. De azok, akik „mélyen a föld alatt vannak, a kőszénnel szembenézve” szolgálják Istent, létfontosságú szerepet töltenek be tervének megvalósításában itt a földön.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2785f-cf4d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Páli Szent Vince áldozópap

Vince Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földművesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.

Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állítólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a ‘Szeretet leányai’ (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójának.

Példája:

Derüsen és lankadatlanul végezd minden munkádat!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]