2016. április 23., szombat

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Béla – 1. magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. török eredetű; jelentése: előkelő;
3. héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.

Egon – az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.

 [/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük… elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először.”

Alan Moore

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939345-1c59″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Béla, III. (1148. – 1196. április 23.) 1172-től 1196-ig magyar király. Az 1187-ben hozzá menekült Vlagyimir fejedelem megsegítése címén 1188-ban elfoglalta Halicsot, felvette a „rex galice” címét és második fiát, Andrást tette Halics urává, de ezt a hódítását kénytelen volt feladni. A magyar királyok orosz hadjáratainak következtében az Ondava és a Laborc felső folyása betelepült állandó őrségekkel, és Sáros, Zemplén, Ung megye északi határa kiterjedt az Erdős Kárpátok gerincéig.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Egy felmérés szerint 1325-ben az ország átlagos aranytermelése 2000-2500 kg.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79345-1c59″][vc_column_text]KÉPES VAGY RÁ!

„… meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30)

Miután az Ígéret földjén óriásokat láttak, a visszatérő tizenkét izráeli kém közül tíz azt mondta, hogy lehetetlen elfoglalni az országot. De a maradék kettő, Józsué és Káléb azt mondták: „meg tudunk birkózni vele.” Izráel hitetlenséges miatt azonban Káléb kénytelen volt még negyven évet vándorolni a pusztában. Mire az izraeliták átkeltek a Jordánon, már nyolcvanéves lett. Aztán még öt év telt el addig, míg az elfoglalt földet felosztották Izráel törzsei között. Káléb így emlékezik vissza a honfoglalás előtti eseményekre: „Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat.” (Józsué 14:7-8). Ha negyvenéves korodban negatív a hozzáállásod, akkor nagy valószínűséggel nyolcvanöt éves korodban is ilyen lesz. Sőt, könnyen lehet, hogy meg sem éred a nyolcvanöt éves kort! Martin Seligman pszichológus sok száz, vallásos közegben élő ember körében végzett kutatást. Négy fokozat szerint osztályozta őket a leginkább optimistától a legkevésbé optimistáig. Az optimisták kilencven százaléka megérte a nyolcvanöt éves kort, míg az örök pesszimisták közül csak 34 %. Tizenkét kém járta be az országot, de csak Józsuénak és Kálébnak volt hite arra, hogy ezt mondják: „meg tudunk birkózni vele.” És negyvenöt évvel később Káléb olyan lelkes és életerős volt, mint mindig is! Kitalálod, mi történt a másik tíz kémmel? Meghaltak. Egyik sem ért meg akkora életkort, mint Káléb. Egyszerű a képlet: a hit és a bizakodó szemlélet meghosszabbítja az életet.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-29345-1c59″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Adalbert püspök, vértanú

Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték. 989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997. április 23-án vértanúságot szenvedett.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]