2016. november 16., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ödön – germán eredetű; jelentése: az öröklött birtokot megőrző.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit – így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a műről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek – de maga a mű.”

Ottlik Géza

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-930f6a-ecba”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Sáfáry László (Munkács, 1910. november 16. – Ukrajna, 1943. jan.) Költő, tanár. Gyerekkorát Munkácson töltötte. Apja magyarországi származású mérnök volt, fiát Magyarországon járatta gimnázumba, s magyar állampolgárságot is szerzett számára. Sáfáry a szünidőket Munkácson töltötte, alapvető költői élményei is ehhez a vidékhez fűződtek. 1939-ben visszatelepült szülővárosába. A budapesti egyetemen szerzett tanári képesítést. A munkácsi tanítóképzőben, később a gimnáziumban tanított. Fiatalon jelent meg első önálló verseskötete. Részt vett a szlovákiai Sarló mozgalomban. 1932-től Az Út munkatársa volt. Egy ideig a Kórus című lapot szerkesztette. Sajátos ritmusú, egyéni hangulatú szabadversekben mutatta be a verhovinai nép életét. Lírája szorosan kapcsolódott a magyar avantgard költészethez. 1942-ben behívták katonának és segédszolgálatosként a frontra küldték. 1943 elején eltűntnek nyilvánították.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Zsigmond magyar királyés német-római császár megnyitja a konstanzi zsinatot (1414).

Megalakul az MTK, a Magyar Testgyakorlók Köre (1888).

Balázs Árpád dalköltő születése (1874). Legismertebb dalai: Rácsos kapu, rácsos ablak, Ahogy én szeretlek, Fa leszek, ha…

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-70f6a-ecba”][vc_column_text]JÁRJ MEGBOCSÁTÁSBAN!

„Így vigasztalta, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:21)

Tizenhét évvel azután, hogy újra találkozhatott elveszettnek hitt fiával, Józseffel, Jákób meghalt, és József testvérei pánikba estek. Az jutott eszükbe: „Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” (1Mózes 50:15). Ezért összeültek, kitaláltak egy történetet, és megüzenték Józsefnek: „Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” (1Mózes 50:16-17). Gondolj bele! Ha apjuk valóban ezt mondta volna, akkor nem a testvéreknek mondta volna, hanem magának Józsefnek, nem igaz? Nem akart volna a sírba térni attól félve, hogy József esetleg mégis végrehajtja bosszúját. Amikor József meghallotta, hogy bátyjai kételkedtek bocsánatában, hívatta őket, és sírva ezt mondta: „Ne féljetek… eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:19, 21). Az őszinte bocsánat, amit a Szentírás tanít, egy elkötelezettség, amelyet életed minden napján gyakorolnod kell. Az embereknek akkor van legnagyobb szükségük a szeretetre, amikor a legkevésbé érdemlik meg. Soha senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. Ha Jézus arra várt volna, míg ellenségei megbánják, amit tettek, akkor nem imádkozott volna így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Persze, könnyebb megbocsátani, amikor a másik elismeri vétkét, de ha ezt előfeltételként szabod, akkor sosem fogod megtapasztalni a győzelmet! Márpedig amit nem bocsátasz meg, azt újra meg újra át kell élned! Bocsáss meg hát a saját érdekedben, vedd vissza az életedet, és járj az Úr áldásaiban!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-20f6a-ecba” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Skóciai Szent Margit

Magyarországon született Réka várában, a Baranya megyei Mecseknádasd mellett, 1043-ban. Atyja, Eduard, az angol trónt bitorló Kanut elől menekült ide. Anyja, Ágota, Szent István leánya.
Atyja 1056-ban visszatért Angliába, ahol fia, Edgár, 1066-ban király lett, de 1072-ben az angolok elűzték. Özvegy édesanyja akkor gyermekeivel Skóciába menekült. Margit III. Malcolm király felesége lett. Mintaképe volt a tökéletes anyának, a hűséges feleségnek. Népének jótevője, a szegények segítője, az Egyház pártfogója volt. Edinburgh-ben halt meg 1093. november 16-án.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]