2016. november 3., csütörtök

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Győző – a Viktor magyarító lefordítása.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az erény mindenekelőtt következmény. Embereim megromlása mindenekelőtt az embereket megvalósító ország romlása.”

Antoine de Saint-Exupéry

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-937363-3d6d”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bonkáló Sándor (Rahó, 1880. január 22. – Budapest, 1959. november 3.) Szlavista filológus, irodalomtörténész, műfordító. Elemi iskoláit Rahón végezte, majd Ungvárra került a piaristákhoz, aztán a máramarosszigeti gimnáziumban tanult. Beiratkozott az ungvári teológiai líceumba is, de nem szentelték fel, kilépett a papneveldéből. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Asbóth Oszkár irányításával szláv filológiát tanult. 1906-tól a szegedi, majd a gyöngyösi gimnázium tanára. 1910-ben megvédte A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana című doktori disszertációját. 1913-ban ösztöndíjjal Oroszországba utazott. 1917-től orosz nyelv és irodalom szakos egyetemi magántanár, 1919-től a Pázmány Péter Tudományegyetem rutén nyelv és irodalom tanszékének vezetője. 1924-ben politikai okok miatt nyugdíjazták, de azután is folytatta kutatásait; számos ukrán és orosz irodalommal és történelemmel foglalkozó cikke és tanulmánya jelent meg, orosz klasszikusok műveit fordította magyarra.  1945-ben visszavették az egyetemre, de bírálta az akkori kultúrpolitikát, ezért állásából felmentették.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Széchenyi István birtokainak egy éves jövedelmét felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására (1825).

Döbrentei Kornél író, költő (1946) volt segédmunkás, kocsikísérő, raktáros, tengerész. Politikai nézetei miatt mellőzik, ám kiemelkedő tehetségével számos elismerésben volt része, Ballasi-karddal tüntették ki

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-77363-3d6d”][vc_column_text]

BOCSÁNATOT NYERTÉL, ÉLJ HÁT EHHEZ MÉLTÓN!

„… bűneikről nem emlékezem meg többé.” (Zsidók 8:12)

Amikor a sátán felhozza a múltadat, emlékeztesd arra, mit mondott Isten: „bűneikről nem emlékezem meg többé.” Nem mintha Isten feledékeny lenne, hanem úgy dönt, hogy nem fog emlékezni bűneidre. Ha te mást választasz, azzal megkérdőjelezed Isten bocsánatát, és engeded az ellenségnek, hogy rávegyen az önmarcangolásra, megfosztva ezzel az önbizalmadtól, ami ahhoz kellene, hogy elvehesd mindazt, amit Isten ígért neked (ld. 1János 3:21–22). Ha újra meg újra felemlegeted a múltat, azzal nem csupán életben tartod, de erőt is adsz neki. Amit a számládon tartasz, abból nagyobb valószínűséggel fogsz felvenni egy gyenge pillanatban. Mint ahogy senki sem tudja, mikor fog kitörni egy szunnyadó vulkán, ugyanígy azt sem tudjuk megmondani előre, hogy mikor fog egy megoldatlan probléma újra felszínre kerülni, mikor válnak a szavaid forró lávává, és viselkedésed pusztító tűzzé. A múlt hatalmát csak úgy tudod megtörni magad felett, ha elfogadod Isten bocsánatát, és te is megbocsátasz magadnak és másoknak. A szégyen nem áldás, hanem olyan teher, amit Jézus magára vett érted a kereszten. Tedd hát le, hagyd ott, és menj tovább! Isten Igéje azt mondja: „amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsoltárok 103:12). Feltűnt már, hogy van Északi-sark és Déli-sark, de nincs keleti vagy nyugati? Miért? Mert az a távolság végtelen, nem lehet lemérni. Érted már a lényeget? Ha bármikor a sátán felhozza a múltadat, az azért van, mert azt reméli, hogy nem vagy tisztában az igazsággal, vagy pedig fél a jövődtől, és meg akar fosztani tőle. Ne dőlj be neki! Mutass rá Krisztus keresztjére, ne hagyd, hogy tovább beszéljen bűnödről, hagyd ott, és menj tovább!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-27363-3d6d” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Porres Szent Márton szerzetes

Kemény, alázatos életet élt Márton, a gyógyszerészből lett domonkos szerzetes. Tudását a szegények javára használva mutatta meg Isten bölcsességét a környezetében, és nyerte el a jutalmat, a boldog örök életet. Használjuk fel mi is tudásunkat, tehetségünket környezetünk javára és az Isten dicsőségére.
PORRES SZENT MÁRTON 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt, ő keverék tipus, úgynevezett mulat volt. Emiatt társadalmilag alacsonyabb szinthez tartozott. Apja is magára hagyta, mert mint kormányzó nem tarthatta házában két mulat gyermekét. Anyja gondos keresztény nevelésben részesítette, Martinico (Mártonka) példaképe lett társainak.
Gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult, elismert és jóhírű gyógyítója volt a környék betegeinek. Minden reggel szentmisén vett részt azután sötétedésig betegeivel foglalkozott. A hír és tekintély zavarta, ezért domonkos szerzetes lett, „oblatus”. 1603. június 2-án vették fel hivatalosan, laikus testvérnek. Ettől kezdve mint betegápoló testvér dolgozott példamutatóan. Társai már ekkor szentnek tartották. A kolostoruk lassan kórházzá változott, elöljárója megütközésére.
Sokat tett a szegényekért, élete kemény és alázatos volt, önfegyelmezése kitűnt, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Vezeklése és szigorú életvitele nagyon legyengítette, és amikor 1639 végén tifuszt kapott, szervezete nem bírt ellenállni. 1639. november 2-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az „és emberré lett” szavakhoz ért. 1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje az orvosi és ápolói szervezeteknek.
Példája:
Nem a származás, vagy szakma fontos!
Az Oltáriszentség az Élet kenyere!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]