2016. október 1., szombat
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Malvin – germán eredetű; jelentése: a jog barátja.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.”
Agatha Christie
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93444c-bbd6″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Baranyai Erzsébet (Nagyszőlős, 1894. január 7. – Budapest, 1976. október 1.). Pszichológus, a neveléstudományok kandidátusa. (1956). Szülei Nagyszőlősről Szegedre költöztek, itt szerzett 1912-ben tanítói képesítést, majd Angliában és az USA-ban folytatta tanulmányait. Az MTA pszichológiai intézetének főmunkatársa volt. Főként a gondolkodás fejlődését és fejlesztésének módszereit kutatta a nyelvi fejlesztés és a nyelvtan tanításának keretében.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
A világon először Magyarországon bevezetik a levelezplapot (1895).
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7444c-bbd6″][vc_column_text]
„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8:37)
Mindenkinek vannak problémái. Csak azoknak nincs, akik már a temetőben nyugszanak. Az igazi gond nem az, hogy gondjaink vannak, hanem az, hogyan kezeljük azokat. Gyakran a saját erőnkből próbáljuk megoldani. Honnan ismerhetjük fel, ha ez a helyzet? Ha állandóan fáradtak vagyunk! Olyanok vagyunk, mint az a fickó, aki azt mondta: „Teljesen kikészültem attól, hogy teljesen kikészültem.” Vagy az a hölgy, aki azt mondta: „Amikor már épp betöltöttem volna minden szükséget, valaki előáll egy újabb szükséggel.” Olyanokat szoktunk mondani, mint például: „a körülményekhez képest jól bírom.” Nos, nem kellene, hogy a körülmények lenyomjanak. Valaki azt mondta, a körülmények olyanok, mint a matrac, ha te vagy fölül, nyugodtan pihenhetsz, de ha alul vagy, megfulladsz! Mi a megoldás? Ne a problémákra összpontosíts, hanem Isten ígéreteire! Íme, egy közülük: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35). Pál így válaszol erre: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által [Krisztus által], aki szeret minket” (Róma 8:37). Diadalmaskodni azt jelenti, hogy győzni és átvenni az irányítást. Pál pedig diadalmas győztesnél is nagyobbnak nevez minket (ld. Róma 8:37). Ahhoz, hogy valaki diadalt arasson, meg kell vívnia a csatát, és győznie kell. A diadalmas győztesnél is nagyobb az, aki győz anélkül, hogy harcolnia kellene. A csatát ugyanis Jézus vívja érted; benned és általad, ez tesz diadalmas győztessé.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2444c-bbd6″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i kis Szent Teréz
Szent Teréz megtalálta a maga kis útját alázatban, egyszerűségben, Isten iránti bizalomban. Hivatását így foglalja össze: „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek.” Isten segítségével akarjuk járni életünk útját, megtalálni mi is hivatásunkat, és megmaradni az Istentől rendelt úton.
Teréz 1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.
Öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.: liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.
Csodálatosan felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Ezután minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez – mindhiába. Tizenötévesen ismét próbálkozott: kikönyörögte nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.
A Kármell elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme teljék benne.
Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen) fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrt; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a „kis utat” tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a „kis útra”: szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.
Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: „Istenem szeretlek”. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták.
1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.
Példája:
Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek!
Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki.
Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.
Kis szent Teréz a kis út szentje. A napi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét szeretnénk eltanulni tőle.
Október (melyet szent Teréz napjával kezdünk) a Szűzanya hónapja. A napi rózsafüzér lehet ebben a napban az apró jót, amit csak Isten lát, és amivel naponta szolgálatára lehetünk embertársainknak. Ebbe beleférhet az is, hogy nem fogadnak be, nem fogadják el áldozatunkat az emberek. Mi mégis szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy Isten kedvéért, Isten iránti szeretetből vállaljuk életünk apró áldozatait.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]