2016. október 18., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Lukács – latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Szerintem az a jó vezető, aki az összképet látva, nagyon határozottan irányít, de közben hagyja működni a tehetséges és pozitív kisugárzású művészembereket.”

Bereczki Zoltán

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9318b0-cd30″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Basilovits János Joanitz ( (Hlistye, 1742. június 6. – Munkács, 1821. október 18.) Bazilitarendi szerzetes, a Munkács melletti Csernek-hegyi kolostor főnöke. Szegény sorsú szülőktől származott, iskoláit Ungváron és Kassán a jezsuitáknál végezte, majd belépett a bazilita rendbe. 38 éven keresztül volt a rendház főnöke. Szinte egész életét a monostorban élte le, amelynek történetét latin nyelvű munkájában örökítette meg.  A keleti egyház szertartásainak magyarázatát tartalmazó műveit ószláv nyelven írta. A „ruszin Hérodotoszként” emlegették. Művében a munkácsi monostor, illetve a püspökség sokat vitatott jogait igyekezett megvédeni, bizonyítani.  A hamis Korjatovics-legenda ébrentartásával és a ruszinok őshonosságának hangoztatásával megalapozta a ruszin nemzeti tudatot.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Dugonics András író, költő (1740) iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát, a hivatalos színházhoz vezető utat képviselik.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-718b0-cd30″][vc_column_text]HAGYD ABBA A PANASZKODÁST! (1)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14)

Egy postáskisasszonyhoz odament egy ügyfél, és ezt mondta: „Nem tudok írni. Lenne szíves megcímezni nekem ezt a képeslapot? Miután a hölgy megcímezte, és egy rövid üzenetet is írt rá, megkérdezte az ügyféltől: „Segíthetek még valamiben, uram?” A férfi gondolkozott egy pillanatig, majd azt mondta: „Igen. Legyen szíves utóiratban odaírni, hogy elnézést a csúnya írásért!” Ennyit a háláról! A Biblia azt mondja: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” Ellenkező esetben fájdalmat fogsz okozni: 1) Önmagadnak. A panaszkodás haraghoz és depresszióhoz vezet. Isten szeret téged, és nem akarja, hogy árts magadnak. 2) Istennek. A panaszkodás megkérdőjelezi Isten gondoskodását, jellemét és hozzáértését. A panaszkodással lényegében azt mondod: „Uram, ezt jól elszúrtad! Megvolt a lehetőséged, hogy teljesítsd kívánságaimat, de nem tetted.” 3) Másoknak. Szavaid hatnak a környezetedben lévő emberekre, és senki sem szereti az idejét olyanokkal tölteni, akiktől folyton hideg zuhanyt kap. A panaszkodás pillanatnyi kielégülést ad önző természetednek, de semmin sem változtat. A panaszkodással fájdalmadat fejezed ki, de nem nyersz vele semmit. Van azonban egy jó hírem! A Biblia azt mondja: „Izráel fiai újra siránkozni kezdtek…” (4Mózes 11:4). Ahogy a panaszkodást el kehet kezdeni, ugyanúgy el lehet kezdeni – Isten kegyelméből – a hálaadást is! Ha egyszer elismered a morgolódást és kákán is csomót keresés rossz szokását, képes leszel valami mást, valami jót választani helyette. A rossz szokás olyan, mint egy jó puha ágy, könnyű belemenni, de nehéz kiszállni belőle. Ha tehát a panaszkodás szokásába estél – hagyj fel vele!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-218b0-cd30″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Lukács evangélista

Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit. Megtapasztalta, amit mi is megtapasztalhatunk, hogy az Úr erőt önt belénk. Bátran járhatunk az Ő útján.
SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.
Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.
Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.
Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.
Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.
Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.
Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.
Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.
Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, ~70. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.
Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czstochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]