2017. augusztus 23., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Bence – latin eredetű; jelentése: győztes.

Szidónia – föníciai eredetű; jelentése: Szidón városából való nő.

[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A nemes ember az igazságosságban jártas, a kis ember pedig a haszonlesésben.”

Konfuciusz

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-935036-6214″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Megrendezték az I. református világtalálkozót Debrecenben (1938)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-75036-6214″][vc_column_text]„LÉGY ÁLDÁSSÁ”

„Tegyünk jót mindenkivel” (Galata 6:10)

Ha valaki megbánt, három lehetőséged van: 1) visszabántod; 2) kerülöd 3) imádkozol érte és lehetőséget keresel arra, hogy áldássá légy számára (Id. Máté 5:44-45). Pál azt mondja: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel” (Galata 6-10). Vagyis akárhányszor lehetőségünk adódik, tegyünk jót; méghozzá ne csak olyasmit, ami hasznos vagy előnyös számunkra, hanem valami olyat, ami lelki épülésüket szolgálja, ami áldás számukra. Sokszor annyira belefeledkezünk abba, hogy mások hogyan bánnak velünk, hogy alig, vagy egyáltalán nem figyelünk oda arra, mi hogy bánunk velük. Félünk, hogy kihasználnak, különösen akkor, ha valakivel kapcsolatban fájdalmas tapasztalataink vannak. A félelem és rettegés miatt nem csupán túlérzékenyek leszünk mindarra, amit az illető mond vagy tesz, de könnyen félreértelmezzük motivációit is, és negatív fényben látjuk őt. Kétségtelen, hogy nehéz nem aggódni azon, hogy mások rosszul fognak bánni velünk, ha eddig már sokszor így tettek. Ezért olyan fontos, hogy ne ezen gondolkodjunk (Id. Filippi 3:13 és Ézsaiás 43:18). Azt jelenti ez, hogy az illetőnek nem kell elszámolnia azzal, amit veled tett? Dehogynem. A Biblia azt mondja: „Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett…” (Róma 14:12-13). Tedd a helyzetet Isten kezébe – és ne vedd vissza onnan! Aztán pedig igyekezz áldássá lenni! Másként fogalmazva: azon gondolkozz, hogyan lehetnél a másik javára. Ha ezt tölti be a gondolataidat, nem lesz időd személyes sérelmeiden rágódni. Ráadásul ez lehetőséget ad Istennek arra, hogy munkálkodjon a másik emberen – és rajtad is.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-25036-6214″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Limai Szent Róza

1586. áprilisában született a perui Limában. Eredeti neve “Isabel de Flores” volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni, de ő máskép gondolkodott, “Jézus menyasszonya” szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni.

Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a “Szűz Máriáról nevezett” jelzőt, pontosabban a “Rosa de Santa Maria” nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Délamerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Példája: Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]