2017. december 29., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Tamara – héber eredetű; jelentése: datolyapálma.

Tamás – arameus-görög eredetű; jelentése: iker; csodálatos.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Nappal gyújt lámpát, aki folyton a multat idézi.”

Janus Pannonius

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9364bf-8bb6″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Erzsébet (1300-133-80. december 29.) Magyar királyné, Lokietek Ulászló lengyel király lánya, I. Károly felesége, Nagy Lajos anyja. Birtokai közé tartozott többek között Déda, Iványi, Kajdanó, Rákos, Oroszfalu. A tartományúri hatalom felszámolása után a munkácsi váruradalom is a királyi család kezére került. A 4 mezővárost, 26 helységet, a munkácsi, beregszászi, a guti, a gáti vámokat és a vári révet felölelő birtok már ekkor jelentős volt. Erzsébet Beregszászban és a szomszédos Kismuzsalyban udvart tartott, felvirágoztatta és kiváltságokkal halmozta el a települést, amely a XIV. században Magyarország egyik legvirágzóbb városa lett.  Fiával együtt fontosnak tartották Beregszászt oroszországi politikájuk és Lengyelországhoz való közelsége miatt. 1327 körül Erzsébet alapította a beregszászi Domonkos-rendi kolostort, 1329-ben pedig a kisberegi Pál-rendi szerzetesek kolostorát. Saját kápolnájának a beregszászi Mindenszentek templomát tekintette, amelyet gazdagon fölszerelt és ellátott. 1353-ban engedélyezte a beregszászi lakosoknak a királyi erdők használatát. 1354-ben pallosjoggal ruházta fel Vári mezővárost, 1376-ban pecséthasználati jogot adományozott Munkácsnak. Tovább folytatta a munkácsi uradalom betelepítését. Kenézséget alapított a betelepülő ruszinoknak és oláhoknak. 1364-ben megengedte a Bereg megyei oláhoknak, hogy saját vajdát válasszanak. A királynénak beregszászi főlovászmestere Martocha beregi főispán volt, udvarához pedig a környék nemes ifjaiból álló udvarnoki személyzet és a káplánja tartozott. 1365-ben gyóntatója a Beregszászban élő János, apródja pedig Homoki Bálint és Óbégányi Cseh Jakab voltak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Szendrey Julia író, költő, Petőfi Sándor felesége születése (1828). A kordivatot követve verselt, elbeszéléseket és naplót írt.

Hóman Bálint történész, politikus (1885) születése. A középkori magyar történelem egyik legjelentősebb kutatója.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-764bf-8bb6″][vc_column_text]NE NÉZZ VISSZA!

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62)

Jézus olyan embereket keresett, akik készek nem csupán hinni benne, de többre is: olyanokat akart, akik készek követni őt. Szolgálatának elejét olyan emberek jellemezik, mint András, Péter, Fülöp és Nátánaél (ld. János 1:35-52): olyan emberek, akik készek voltak otthagyni otthonukat és mindenüket azért, hogy kövessék őt. Jézus teljes elkötelezettségre hívta az embereket. Amikor magához hívta a sokaságot, ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Márk 8:34). Nem félmegoldásokat kért, hanem azt, hogy vállalják követését teljes idejükben. A Jézusba  vetett bizalom juttat a mennybe, de csak mindennapi követése tesz hasznossá országának építésében itt a földön. Három különböző ember mondta Jézusnak: „követlek, Uram” (ld. Lukács 9:57-61), de nem voltak hajlandóak feladni régi életüket, és azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartottak (ld. 62. vers). Jézus ezzel a nagy hatású metaforával válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” Jézus követése azt jelenti, hogy bármi is van mögöttünk, az mögöttünk is marad – régi gátlások, régi vonzalmak, régi életmódunk. Hátrafelé nézegetve nem lehet egyenes barázdát szántani. Ne hagyd, hogy a múltbéli kudarcok, bűntudatm, félelmek, szégyen, árulás, veszteség, bántalmazás, elutasítás, neheztelés és meg nem bocsátás visszahúzzon és tönkretegye a jövődet! Vágd el a köldökzsinórt; csatlakozz azokhoz, akik készek követni a Bárányt, akárhová megy (ld. Jelenések 14:4)

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-264bf-8bb6″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Becket Szent Tamás, püspök és vértanú

BECKET SZENT TAMÁS 1118-ban Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.
A Canterburyi egyházmegyében volt pap, különböző kényes feladatait kiválóan látta el, majd a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)
A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.
Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre itélték.
Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.
1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.
III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.
Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elitélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elitélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.
Példája: kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]