2017. január 27., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Angelika – latin eredetű; jelentése: angyali, angyalhoz hasonló.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]“Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.”

Paulo Coelho: A Zahír

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93fb4b-1c11″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) A XX. század kiemelkedő magyar költője, a Nyugat munkatársa, vezéregyénisége, a modern magyar líra megteremtője. Jól ismerte a vidéket, az itt élő népek történelmét, múltját. Móricz Zsigmondot köszöntő írásában írta: „… errefelé nem koronáz Ugocsa, ezen a tájon verődött össze Essze Tamás kuruchada. Ez itt magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fáradt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztíthatatlan. „Rokonszenvvel nézte a Beregben, Szatmárban, Ugocsaszélen élő emberek gondjait, sorsproblémáit, indulatait. „Ez kálvinista magyarság – Móricz Zsigmond magyarjai – hamar dühbe jön a méltatlanságon, s hamar kidörgi az „eb ura fakó”-t. Valamikor a császár, sokszor két erdélyi fejedelem s három török pasa között lehetett választania, hozzászokott”. Több írásában emlegeti a Dózsa György felkelését vérbe fojtó, hatalmas birtokokkal jutalmazott „Werbőczy ugocsai közurat”. Ady Endrét baráti és rokoni szálak is kapcsolták a vidékhez.  Levelezett Kaczér Vilmossal, a nagyváradi Színházi Újság szerkesztőjével, aki Beregszászból származott.  Barátja volt a Nagyszőlősön született Nagy Endre, jó ismerősei közé tartozott a huszti születésű Szép Ernő és az ungvári származású Pásztor Árpád. Rokoni szálak fűzték a Csighy családhoz. Csighy Sándor a század elején Nagydobronyban tanítóskodott. Csighy Sándorné Török Margit az érmindszenti református papnak, Ady keresztapjának volt a lánya. Csighyék lánya, Róza pedig Ady keresztlánya volt. A fiatal költő 1901 nyarán a Csighy családnál járt Nagydobronyban.

1913-ban Ady Vásárosnaményba utazott egy „familiáris összejövetelre”. Útközben, csatlakozásra várva, a csapi vasútállomáson írta Vedégségben Bottyán vezérnél című, Justh Gyulának ajánlott versét.  Cikkei arról tanúskodnak, hogy rokonszenve élete végéig megmaradt, figyelemmel kísérte az itt zajló eseményeket. Írt arról, hogy Beregszászon 1906-ban „nemzetiszínű égi jelet láttak”, hogy 1914-ben az orosz csapatok betörtek a Kárpátokba, elfoglalták Rahót, s veszélyeztették Máramarosszigetet; megemlékezett az életének utolsó éveit Técsőn töltő Hollősy Simon haláláról.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

A Nemzeti Színház bemutatja Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját (1844), melynek szövegét Egressy Béni írta. A három felvonásos dalmű a Bánk bán mellett mindmáig a legmagasabb színvonalú történeti operánk.

Ezen a napon született 1242-ben Árpád-házi Szent Margit királylány, domonkos rendi apáca, IV. Béla király lánya.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7fb4b-1c11″][vc_column_text]ÉLJ ÚGY, HOGY MINDEN NAP SZÁMÍT!

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Volt egyszer egy ember, aki a mennybe ment, és találkozott Szent Péterrel. Péter megkérdezte: „Mondd csak, mi jót tettél életedben?” A fickó így válaszolt: „Nos, a Pokol Angyalainak bandája megtámadott egy idős hölgyet, és ellopták a táskáját, ezért odarohantam, hogy megmentsem.” Péter tovább kérdezte: „Mikor történt ez?” „Úgy egy perccel ezelőtt” – felelte a férfi. Komolyra fordítva a szót: mind meg fogunk halni, hacsak előbb jön vissza Jézus. A zsoltáros azt írta: „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Mondjuk, hogy most hatvan éves vagy, és szeretnéd megélni a nyolcvanat. Az kétszáznegyven hónap! Ha így kezdesz gondolkozni róla, akkor az idő értékes árucikké és korlátozott forrássá válik, és komolyan fogod venni, hogy minden napból kihozod a lehető legtöbbet. Minden alakalommal, amikor ezt mondod: „ezzel majd holnap foglalkozom”, elvesztegetsz egy napot, amit soha nem kaphatsz vissza. Íme, néhány kérdés, amin érdemes elgondolkodnod. Felfedezted már Isten életedre vonatkozó akaratát, és elkötelezted magad a betöltésére? Ha nem, miért nem? Értsd meg a következő három dolgot: 1) Isten beütemezte a földre érkezésed dátumát. „Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). 2) Isten már kijelölte a pályát, melyet be kell futnod. „Ezért tehát… állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). 3) Isten aszerint fog jutalmazni, ahogy éltél. „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített megmarad, jutalmat fog kapni; de h valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan. de úgy, mint aki tűzön ment át.” (1Korinthus 3:14-15). Tehát, élj úgy, hogy minden nap számít!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2fb4b-1c11″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Merici Szent Angéla szűz, nevelő

1474 március 21-én született Desenzanoban. Korán árvaságra jutott, és hamar elvesztette egyetlen nővérét is. 13 éves volt, amikor elsőáldozó lett. Nemsokára Szent Ferenc harmadik rendjébe lépett. 1497 nyarán látomása volt, és attól kezdve érett lelkében a leány-ifjúság nevelésének gondolata. 1516-ban Bresciába költözött. 1524-ben elzarándokolt a Szentföldre, a következő évben pedig Rómában részt vett a Szentéven. 1530-ban 12 leánnyal társulatot alapított, és Szent Orsolya oltalmába helyezte művét. Tíz év alatt már 76-an lettek, akik a leányok nevelésére szentelték életüket. 1540 január 24-én halt meg Bresciában.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]