2017. november 30., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Andor – görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.

András – görög eredetű; jelentése: férfi, férfias.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A sikert elviselni és megtartani talán nehezebb, mint elérni.”

Borbély Sándor

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93103d-b835″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

A legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Többnyire a lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Próbáltak álomból jósolni. A párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. A jövendőbeli megálmodására utal a hajdúszoboszlói mondás:

Aki böjtöl András napján,

Vőlegényt lát iccakáján.

(Barna 1979: 119)

A párna alá tett nadrággal előzetesen is végezhettek hatékonyságot fokozó mágikus eljárást, például a Bódva vidékén a leány kendermagot vetett a favágítóba, nadrággal boronálta el, s úgy tette a feje alá. A csallóközi Medvén egész nap böjtöltek a lányok, a fejük alá éjszakára férfiruhadarabot tettek, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. Lefekvéskor mondták

Ágyláb, léplek

Szent András kérlek,

mondd meg, hogy ki lesz férjem!

(Marczell 1985: 51)

Ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik” (Ujváry 1975: 68).

A hallgatódzásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.

Szemétre, trágyadombra állva figyelték, honnan hallják a kutyaugatást, úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövedőbelijük.

A Bódva vidékén András-napkor szokás volt a fonóból kisurranni, és kendermaggal hajigálni az ablakokat, várva, hogy a bennlevők mit mondanak. Azt várták: „Csengős lovon vigyenek”, de sokszor a házbeliek tréfából ilyeneket mondtak: „Vess fattyút!”, „Vénülj meg!”, „Vessz vénlánynak!” (Ruitz 1965–66: 599).

A közös jóslások többnyire a fonóban történtek – ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek, amelyik elsőnek jön fel a víz tetejére, az lesz az illető férjének a neve. Az ólomöntésnél az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni.

A moldvai és Gyimes-völgyi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták {7-211.} az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat. András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is.

Magyar Néprajz VII.

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Hőgyes Endre (1847) orvos, tanár, megjavította a Pasteur-féle veszettség elleni oltást, melyet az egész világon használnak.

Somogyvári Rudolf színész (1916) négy évig volt hadifogságban, ahol katonaszínházat szervezett, hazatérte után eleinte szerelmes szerepeket játszott, később inkább karakter szerepekben aratott sikereket.

Márffy Ödön, festő (1878) a modern magyar festészet egyik úttörő mestere. Képein mindvégig érződött a konstruktív szerkezet, de a forma, a vonal, a fények és az atmoszférát sugalló színek hatására alkotásai légiessé váltak.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7103d-b835″][vc_column_text]AMIKOR ISTEN VALAKIT SEGÍTSÉGÜL KÜLD

„Ha igaz fedd engem: jól van az.” (Zsoltárok 141:5 Károli)

Nem a tudatlanság a legnagyobb vétség, hanem az, ha nem tanulunk. Ha megfelelő módon tekintesz rá, akkor az életben minden tapasztalat iskola, és minden új ismerős tanár. Ezért ragadj meg minden lehetőséget a tanulásra. Csak arra ügyelj, hogy jó tanárt válassz: olyat, aki kiérdemelte a jogot, hogy melletted legyen, és amikor az helyénvaló, feltegye a nehéz kérdéseket is, más nézőpontból lássa a dolgokat, és segítsen megmaradni a helyes ösvényen. Salamon azt mondta: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.” (Példabeszédek 25:11-12). Ha Isten segítségedre küld valakit: 1) Fejezd ki, hogy értékeled véleményét. Soha ne vegyél senkit természetesnek, és soha ne felejts el köszönetet mondani! Ha a hozzáállásod afféle „én sem várok elismerést, ezért én sem adok”, azzal csak magadnak ártasz, és bezárod az ajtókat a jövőd előtt. 2) Vállald a magad részét! Ne légy önző, haszonleső vagy megalkuvó. Igyekezz azon, hogy jelenléted haszon legyen, ne kockázatforrás. Az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget adjon a növekedésre. 3) Légy tisztában a határokkal! Mások talán jóban vannak valakivel annyira, hogy tegezzék, de ez nem jelenti azt, hogy ezt te is megteheted – főleg nem egy lehetséges mentorral. Ha valaki azt mondja: „Jó napot, Károly vagyok”, ne válaszolj neki így: „Mizujs, Kareszkám?” Légy tiszteletteljes, és ne akarj változtatni a protokollon csak azért, hogy jobban hasonlítson arra a környezetre, amit már megszoktál. Tartsd be a határokat, tiszteld a másik embert, hallgass figyelmesen, és mindig lesz valaki, aki segít eljutni célodba.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2103d-b835″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent András apostol

András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot JÉZUS társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt. A Szentírás igen szűkszavúan tesz említést Andrásról. Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában és Görögországban. Ősi hagyomány szerint az achaiai Petrosban keresztre feszítették. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről.

Szent András, Betszaidában született. Kafarnaumban élt és halász volt. Előbb Keresztelő János tanítványa volt, majd később a Keresztelő irányítására (Jn 1,35-40) Krisztust követte, és elvezette hozzá testvérét, Pétert is. Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyérszaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van két hal és öt kenyér. A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban. 60. november 30-án, Patrasz városában x-alakú keresztre feszítették (andrás-kereszt), de még így is prédikált, tanúságot téve Krisztus iránti szeretetéről.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]