2018. szeptember 13., csütörtök

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kornél – latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.”

Móricz Zsigmond

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934405-20a3″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Láng Mihály (Kálmánd, 1856. szeptember 13. –?, 1930. január 30.) Pedagógus, iskolaigazgató. Gimnáziumi tanulmányait Nagykárolyban, az elemi tanítóképzőt Szatmáron és Máramarosszigeten, a polgári tanítóképzőt Pesten végezte. Szatmárnémetiben, Pancsován és Kapuváron tanítóskodott, majd 1881-85-ben ő volt a nagyszőlősi polgári iskola első igazgatója. Később Nagyszebenben és Sepsiszentgyörgyön lett igazgató, végül az eperjesi kisded-óvónőintézet igazgatójává nevezték ki.  Cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában, a máramarosszigeti Nevelésben, a Polgári Iskolában, a Kisdednevelésben, a Népművelőben, a Kolozsvárban, a Beregben és az Ugocsában. Több magyar nyelvtankönyvet írt idegenajkúak számára.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Vedres Márk szobrász (1870) klasszicizáló stílusa ellenére az avantgarde útját egyengette.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74405-20a3″][vc_column_text]FÉRJEK ÉS FELESÉGEK (4)

„Ádámban mindnyájan meghalnak.” (1Korinthus 15:22)

A Biblia azt írja: „Ádámban mindnyájan meghalnak.” Miért Ádám miatt? Mert ő volt az első családfő, tehát ő volt a felelős azért, ami a családjában történt. Mint emberek, Isten előtt egyenlők a férjek és a feleségek. De a házasságban különböző szerepük van. Ami az első családban megtörtént, az annak a következménye volt, hogy két ember Istentől függetlenül akart élni. Sok kapcsolat ma is ezért nem működik. Egyik vagy másik fél úgy dönt, hogy Isten törvényeitől és tekintélyétől függetlenül akarja élni az életét. Ez megmutatkozik abban, hogy a házasságok közel fele válással végződik. Igaz, hogy ebből a százalékarányból az nem derül ki, hogy hányan maradnak ugyan házasok, de azt mondják, hogy nem boldogok, és még egyszer nem házasodnának össze ugyanazzal az emberrel. A konfliktusok abból erednek, ha a két házasfélnek különböző a múltja, a tanulási stílusa, a személyisége és a háttere. Egyikőjük például ezt mondja: „engem így nevelt az apám”, vagy: „az én anyám ezt mindig így csinálta.” Mindannyiunknak megvan a saját elképzelése a dolgokról, amiből kialakul számunkra „a jó és rossz tudása” – vagyis, hogy szerintünk mi a jó és mi a rossz a házasságban. Mindenkinek van véleménye. A gond csak az, hogy egy egész életet eltölthettek a véleményeteken vitatkozva, mégsem juttok sehová. Krisztus követőiként arra vagyunk elhívva, hogy életünket ne személyes megérzésre, hanem a Biblia kijelentésére alapozzuk, és arra építsük házasságunkat. Ádám feladata az volt, hogy megismerje Isten nézőpontját az életre és a családjára vonatkozóan, aztán megismertesse ezt családtagjaival is. Hogyan? Úgy, hogy szerető férjként az Isten szerinti vezetés példája lesz. Ha egy család így működik, Isten áldása mindig jelen lesz benne.

 

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-24405-20a3″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Aranyszájú Szent János

A nagy tanító, a nagy prédikátor. 344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitünő nevelést kapott. Magasrangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát. János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta „A papságról” című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.

Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakonussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.

A császár csellel 397-ben konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én.

Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.

Példája: Mindenkor a legtökéletesebben végezd feladatodat!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]