2019. augusztus 18., vasárnap

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ilona – a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.

Ilka – az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Tudod, mikor várok, visszagondolok a régebbi hasonló eseményekre, egy szép bíbor naplementére, és elképzelem, hogy a mai még sokkal szebb lesz.”

Louis de Saint-Marché

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93b8f2-703e”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Roth Gábor (Ungvár, 1857-1. augusztus 18. – ?,?). Ügyvéd. A gimnáziumot Ungváron végezte, jogot Pesten tanult, ahol 1847-ben ügyvédi irodát nyitott. 1881-ben Beregszászon telepedett le. A városban izraelita magyar egyletet alapított, amelynek elnöke lett, ő alapította a felekezeti menedékházat is a városban. Bereg vármegyének több évig volt tiszteletbeli tiszti ügyésze, a megye árvaszékének tiszteletbeli ülnöke, a királyi törvényszék hites tolmácsa, a beregszászi kereskedelmi iparbank igazgatósági tagja és jogtanácsosa. Több cikket írt az állampolgárságról, a párbaj eltörléséről, a cigányok sorsának enyhítéséről.  Egy elhagyott népfaj című cikke 1888-ban a Bereg 3. számában jelent meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Gróf Széchenyi István kezdeményezésére elrendelték a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását (1827)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7b8f2-703e”][vc_column_text]„URAM, HOL VAGY?” (2)

„… előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:14)

Próbáltad már valaha, hogy leülsz, és végignézed, míg egy mag kicsírázik? Nem lehet, igaz? Hiszen a mag a földben van, amíg el nem jön az ideje, hogy kihajtson. Van ebben egy tanulság. Isten bizonyos dolgokat ültetett el bennünk, és ki kell várnunk, míg az meggyökerezik és növekedni kezd. Ha valami elrendezetlen dolog maradt a múltadból, az aláaknázhatja ezt a folyamatot. Általában imádság és lelkigondozói tanácsadás kell ahhoz, hogy ezek a problémák felszínre kerüljenek, hogy eredményesen kezelni tudd őket. Istennél a késleltetés nem jelent elutasítást. Jóbnak a barátja, Elíhú ezt mondta: „Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg az Isten, a Mindenható figyelemre se méltóztatja. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.” (Jób 35:13-14). Milyen nagyszerű tanács! Charles Trumbull mondta: „Isten tudja, hogy mikor adja látható jelét biztatásának, és mikor tartsa vissza. Jó az, ha megerősítést küld, de gyorsabban fejlődünk, ha bízunk benne látható jelek nélkül is. Akik így tesznek, mindig a legnagyszerűbb látható bizonyítékát kapják szeretetének.” Isten minden imára válaszol, még ha némelyikre azt írja is: „Még nem jött el az ideje.” Jób azt kérdezte: „Meddig tart még ez a megpróbáltatás? Miért nem válaszol Isten?” Mert mindennek megvan az ideje – és közben általában kényelmetlenül érezzük magunkat. De van egy jó hírem: végül az imáink nem annyira arról fognak szólni, hogy válaszokat kapjunk, hanem azt fogják jelenteni, hogy kapcsolatban lehetünk Istennel. Ha engeded őt dolgozni: 1) elkezded megérteni, hogy ő veled van; 2) mélyebb, bensőségesebb kapcsolatod lesz vele;3) rájössz, hogy végig bízhatsz benne.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2b8f2-703e” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Eudes Szent János

Eudes (ejtsd: öd) Szent János 1601-ben született a franciaországi Séez egyházmegyében, Eudesben. Apja földműves és falusi felcser volt. Polgári jómódban nevelkedett. Kiváló tanuló volt, már kisgyermek korától buzgón vallásos. Nem kívánt megházasodni, hanem 1620-ban felvette a kisebb papi rendeket.

Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének nagy apostola volt. Erre a célra 1643-ban külön papi társulatot alapított, így kívántak a szemináriumokban jó papokat nevelni. A szemináriumok szervezését még saját társai közül is sokan ellenzéssel fogadták, de ő nem törődve a vádakkal egyre újabb és újabb szemináriumokat alapított.

Veszélyben forgó lányok megmentésére és keresztény nevelésére is gondolt, ennek érdekében alapította meg „A szeretetről nevezett Miasszonyunk” szerzetét.

1680. augusztus 19-én hunyt el Caenban súlyos betegen, szentségekkel megerősítve. Sírfelirata: „Pie vixit, sancte obiit” – Jámborul élt, szentül halt meg. X. Piusz pápa 1909-ben iktatta a boldogok sorába, XI. Piusz pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]