2019. július 17., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Endre – német-szláv-magyar eredetű; jelentése: férfi, férfias.

Elek – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.”

Gustave Flaubert

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93ba41-b4fd”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Margittai Antal, Gerber (Várpalánka, 1880. szeptember 17. – Munkács, 1939. július 17.). Botanikus, gimnáziumi tanár. 1900-ban érettségizett Munkácson. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, matematikából és fizikából szakvizsgázott 1904-ben, majd 1905-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1911-ig a znióváraljai állami tanítóképzőben dolgozott, majd a stubnyafürdői tanítóképzőbe került. 1916-tól a munkácsi tanítóképzőben, 1920-tól pedig a munkácsi állami főgimnáziumban tanított haláláig. Kedvenc elfoglaltsága a botanika volt. Bereg és Turóc vármegye, valamint a Kárpátok flóráját kutatta; kitűnően ismerte a Carex-és a rózsaféléket. Halála után a m. kir. vallás-és közoktatásügyi minisztérium vásárolta meg értékes herbáriumát a Nemzeti Múzeum, illetve a debreceni egyetem növénytani intézete részére. Észak-Erdély visszacsatolása után a Margittai-herbárium egy része, mintegy 30 ezer lapot számláló gyűjtemény, a kolozsvári egyetem és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárának birtokába került.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–         E napon született Tolnai Klári színésznő, (1914) kétszeres Kossuth-díjas.

–         Nagy László Kossuth-díjas költő születése (1925)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7ba41-b4fd”][vc_column_text]OTTHON LENNI ISTEN JELENLÉTÉBEN

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről ne nemzedékre.” (Zsoltárok 90:1)

Egy nehéz nap végén jólesik hazatérni orrhonunkba, az ismerős környezetbe, ahol lerúghatjuk a cipőnket, szaladgálhatunk egy szál köntösben, és nem kell aggódnunk amiatt, hogy ki mit gondol. Isten jelenléte – senki ne értse ezt tiszteletlenségnek – ugyanilyen otthonos, kényelmes lehet számunkra. Idővel megtanulhatod, hogy itt keress erőt, védelmet és útmutatást. Isten azt akarja, hogy otthon érezd magad jelenlétében, és mindig tudatában légy közelségének. Istenről általában isteni személyként beszélünk, és nem gondolunk rá úgy, mint egy lakóhelyre, de Isten azt akarja, hogy úgy tekintsünk rá, hogy „őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Amikor Isten a pusztán át vezette Izráel népét, nem csupán megmutatkozott naponta egyszer, hogy aztán eltűnjön. Nem, a tűzoszlop egész éjszaka ott volt velük, és a felhőoszlop egész nap ott volt velük. Isten soha nem hagy el minket. Jézus megígérte: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20). A zsoltáros így fogalmazott: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben” (Zsoltárok 27:4). „Szép – mondod – én is szeretnék Isten házában lakni, de itt ragadtam a való világban.” Nem, éppen ellenkezőleg: csupán elhatározás kérdése, hogy Atyád jelenlétében lehess. Nem a lakcímeden kell változtatnod – csak a felfogáson!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2ba41-b4fd” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Zoerard-András és Benedek remeték

Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek. A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]