2020. április 20., hétfő
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]
Tivadar – görög-latin eredetű; jelentése: Isten ajándéka.
[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Valami volt.
Mint mikor megakad az óra
s tovább ketyeg,
egy szomorú angyal szivárványra mosolyog
és újra pityereg.”
Dsida Jenő
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c142-295a”][vc_column_text]
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Osvát Erzsébet (Beregszász, 1913. március 21. – 1991. április 20.). Költő, ifjúsági író. Sándor László kritikus és műfordító felesége. 1929-33-ban elvégezte a pozsonyi tanítóképzőt. 1934-38 között Csetfalván, Beregújfaluban és Bótrágyon volt elemi iskolai tanítónő. Az 50-es években kezdett verselni, írásai rendszeresen megjelentek a Kárpáti Igaz Szó hasábjain. 1962-ben Budapestre költözött, s a magyar ifjúsági irodalom egyik jelese lett. A Kisdobos és a Dörmögő Dömötör munkatársa volt. Meséket, verseket, leporellókat írt 6-10 éves gyerekeknek. A szellő szállást keres című meséjéből tévéfilm készült, művei elhangzottak a Magyar Rádió műsoraiban.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Ezen a napon született 1742-ben Tessedik Sámuel mezőgazdasági író, pedagógus, lelkész.
– Szeleczky Zita (1915) színész, 1945-ben elhagyta az országot. Dél-Amerikában, majd az USA-ban élt. Bájos megjelenése révén az egyik legünnepeltebb sztár volt.
– Megnyílt a budai Várhegy alatti alagút (1857)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c142-295a”][vc_column_text]
HELYREÁLLÍTÁS
Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen. (Zsolt 51,14)
Már több mint három éve, hogy a férjem 54 évesen meghalt. Azt hittem, idővel jobb lesz – a terápia, az idő és a gyülekezeti szolgálat segítségével. De bánatom és fájdalmam, mint hívatlan vendégek, nem akarnak eltűnni.
Hogy új célt találjak, régi, összetört bútorokat kezdtem gyűjteni és felújítani. Régi magazinokból kivágott szavakkal és fotókkal dekupázst (díszítő ragasztást) készítek a bútorokra, hogy új életet adjak nekik. Ez a folyamat lehetőséget ad a gondolkodásra, imádságra, és a felfedezésre, hogy a régi dolgokban is van szépség, még a szívem összetörtsége közben is.
Lassan kezdek apró örömöket találni, melyek arra emlékeztetnek, hogy Isten velem van. Isten az én megváltásom öröme, aki értékel és szeret, még az összetört részeimet is. A gyász sok dolgot elrabolhat tőlünk, de Isten örömét nem veheti el, amely lehetővé teszi, hogy a mély völgyeken is át tudjunk menni.
Imádság: Istenünk, emlékeztess minket a szépségre a bánat és fájdalom idején! Vezess, hogy gyógyító kezekké válhassunk mindazok számára, akik nehézségekkel küzdenek, s add az öröm dalát a szánkba akkor is, ha sírunk! Jézus nevében. Ámen.
Isten a szabadulás öröme számomra.
Malinda Dunlap Fillingim (Észak-Karolina, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]