2020. április 23., csütörtök
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Béla – 1. magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. török eredetű; jelentése: előkelő;
3. héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.
Egon – az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézőjéből önállósult.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük… elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először.”
Alan Moore
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9315b4-5ebc”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Béla, III. (1148. – 1196. április 23.) 1172-től 1196-ig magyar király. Az 1187-ben hozzá menekült Vlagyimir fejedelem megsegítése címén 1188-ban elfoglalta Halicsot, felvette a „rex galice” címét és második fiát, Andrást tette Halics urává, de ezt a hódítását kénytelen volt feladni. A magyar királyok orosz hadjáratainak következtében az Ondava és a Laborc felső folyása betelepült állandó őrségekkel, és Sáros, Zemplén, Ung megye északi határa kiterjedt az Erdős Kárpátok gerincéig.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Egy felmérés szerint 1325-ben az ország átlagos aranytermelése 2000-2500 kg.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-715b4-5ebc”][vc_column_text]
MEGVÁLTOZTATOTT IMÁDSÁG
Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested. (2Kir 5,10)
A leprás Naámán története arra emlékeztet, hogy milyen voltam évekkel ezelőtt. Fiatal felnőtt koromban problémáim voltak az apámmal. Éveken át komolyan imádkoztam azért, hogy Isten mutassa meg neki azokat a hibákat, amelyeket láttam benne. Dühös voltam és sértődött. Nem láttam a kiutat.
Évek teltek el anélkül, hogy bármilyen látható változás történt volna apámnál. Felötlött bennem, hogy talán nem helyesen imádkoztam. Attól kezdve azért fohászkodtam, hogy Isten változtasson meg engem, és adjon megbocsátó szívet. Apám semmit nem változott. Én pedig szerettem volna tovább lépni, de világossá vált, javulás nem fog bekövetkezni a kapcsolatunkban az újfajta imádságom nélkül.
A válasz végül megérkezett. A szívem megváltozott, és megbocsátottam neki. Megváltozhatott a kapcsolatunk. Ez sem volt egy nagy, váratlan csoda, ugyanúgy mint Naámán esetében. De a helyes magatartás és Isten utasításainak követése hasonló eredményeket hozott. Ahogy Isten meggyógyította Naámánt, úgy az én szívemet is.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy keressük útmutatásodat, és elfogadjuk az irányításodat adott helyzetekben! Ámen.
Imádkozhatom azért, hogy Isten változtassa meg a szívemet.
Margie J.Harding (Maryland, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-215b4-5ebc” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Adalbert püspök, vértanú
Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték. 989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997. április 23-án vértanúságot szenvedett.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]