2020. augusztus 3., hétfő

157 éve született Gárdonyi Géza magyar író, újságíró (Egri csillagok).

NÉVNAP:

Hermina – német eredetű; jelentése: hadi nő. 

IDÉZET:

„Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.”

Victor Hugo

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Kornis Gáspár (?, 1555 –?, 1601. augusztus 3.) Erdélyi főnemes, katona és diplomata, a huszti vár kapitánya, máramarosi  főispán. Báthori Zsigmond Habsburg-barát politikájának egyik fő támogatója volt. 1594-ben lett huszti kapitány és Máramaros megye főispánja.   Ebben az évben egy negyvenezer fős tatár sereg tört be Máramarosba. Hiába záratta le Kornis a szorosokat, a tatárok azokat megkerülve, a meredek hegyoldalakon ereszkedtek le, s Husztra értek, mielőtt Kornis felkészülhetett volna a vár védelmére. Mivel sehonnan sem számíthatott segítségre, kénytelen volt kiegyezni a tatár vezérrel. A vár és kapitánya drága ajándékok árán megmenekült, Máramarost és a szomszédos megyéket azonban végigpusztították a tatárok, 1958-ban a tatár seregek ismét végigvonultak Máramaroson, öldökölve és rabolva, számuk ekkor már hatvanezerre rúgott. A tatárjárás után Kornis másutt kapott birtokokat, a huszti várkapitány Szabó Balázs lett.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Gárdonyi Géza író (1863), tanítói oklevelet szerzett, folyóiratokat szerkesztett. Eger levegője megragadta képzeletét és megírta főművét, az Egri csillagokat. Gárdonyi igazi világa a falu, még történelmi regényeiben is a parasztembert rajzolta legszívesebben (A láthatatlan ember, Az én falum).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

A NAP IGÉJE:

ÉNEKELJ!

Tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (Kol 3,16)

Amikor a feleségemmel idősotthonba költöztünk, az elménk még tökéletesen működött, de fizikailag már gyengék voltunk. Ahogy megismertük a többi lakót, egyértelművé vált, hogy az én gondolkodási, társalgási és irányító képességem messze a lakótársainké felett van. A beszélgetések közben pedig kiderült, hogy nagyon sokan szomorúak, sőt depressziósak. Ezért elhatároztam, hacsak egy kicsit is, de valahogy felvidítom őket.
Kitaláltam, hogy vacsora után közös éneklést rendezek. Már az első este több mint harmincan jöttek el! Elővettem az énekeskönyvet, amit még általános iskolás koromtól őriztem, és mindenkinek lemásoltam belőle néhány éneket. Egy fiatalember, aki kitűnően zongorázott, eljött, hogy kísérjen. Olyan énekeket választottam, melyek segítettek rávezetni Isten Szentlelkének jelenlétére. És működött! A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, ezért úgy döntöttem, ezt tovább folytatom. Az éneklés felemeli a lelket, és Istenhez közelebb visz.

Imádság: Istenünk, add, hogy énekeljünk, hogy érezzük a te Szentlelked bátorítását és reménységét. Ámen.

Az éneklés ajándéka közelebb vonhat Istenhez és másokhoz.
Ron L. Keller (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSOTTHONBAN ÉLŐKÉRT!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.