2020. február 23., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Alfréd – germán eredetű; Jelentése: tündér, tanács.

Mirtill – görög-francia eredetű; Jelentése: mirtuszfa, áfonya.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Annyi ereje még váltig marad mindenkinek, hogy végrehajtsa azt, amiről meg van győződve.”

Johann Wolfgang von Goethe

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c642-7f11″][vc_column_text]

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Jászai Mari (Ászár, 1850. február 24. – Bp., 1926. okt. 5.) A magyar színjátszás nagyasszonya. 1891 augusztusának elején három előadást játszott Ungváron. Első este Stuart Mária szerepében, majd az Elektrában, s harmadik este a Phaedra címszerepében lépett fel.  A lelkes közönség mind a három este zsúfolásig megtelítette a színkört. 1893. június 28-án a beregszászi Arany Oroszlán szálló dísztermében lépett fel Hilgerman Laura, az operaház művésznője és Polónyi Elemér zongoraművész közreműködésével a Bereg megyei Közművelődési Egyesület javára rendezett „művészi estélyen”. Jászai Mari Kiss József Jehovah című költeményét, a Pázmány lovag és az Ágota kisasszony című költeményeket adta elő „felséges művészi színezéssel, frappáns hatással; frenetikus tapsokra ragadtatva a közönséget.”

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

A kolozsvári Bolyai Egyetemet egyesítik a román Babes Egyetemmel, Babes-Bolyai Egyetem néven (1959).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c642-7f11″][vc_column_text]

BIZALOMMAL A JÖVŐBE

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)

A karosszékemben a reggeli csendességemet tartva, kinézek az ablakból az erdőre, ami sötétnek és fenyegetőnek tűnik. A csupasz fák kísérteties fekete körvonalakat mutatnak, akárcsak a gondolataim az előttem álló éveket illetően. Vajon megromlik az egészségem? Tudom majd rendezni az anyagi kötelezettségeimet? Az öregedés ijesztő lehet. Ahogy folytatom az Istennel való csendességem, előtűnik a reggeli nap első sugara. Pillanatok múlva az ég egybefolyó rózsaszínben tündököl, új, dicső szépséggel ragyogva be a világot. Ahogy ámulok Isten keze munkáján, emlékeztetem magam, hogy ő a legparányibb teremtményről is gondoskodik, és lassan béke tölti el szívemet.
Mt 6,25-ben Jézus figyelmeztet, hogy ne aggódjunk, mert annak káros következményei vannak. Felemésztheti a gondolatainkat, meglophatja a produktivitásunkat és negatív hatással lehet az egészségünkre. De a legfontosabb, hogy csökkenti az Istenben való bizalmat. Jézus kéri, hogy először Isten országát keressük, és hozzá forduljunk segítségért. Míg a holnapra vonatkozó tervezés hasznos időtöltés, addig a jövő felől való aggódás csak elpocsékolt idő. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de bízhatunk az Egyetlenben, aki fogja a kezünket, és együtt jár velünk minden sötét völgyön át.

Imádság: Urunk, segíts, hogy bízni tudjunk benned, hogy sohasem hagysz magunkra, és ne féljünk a jövőnktől. Ámen.

Az Isten minden szükségünket betölti. (Fil 4,19)
Jeannine Brenner (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI FÉL AZ ÖREGEDÉSTŐL!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2c642-7f11″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]

Szent Polikárp püspök és vértanú

Egészen korai idők vértanúja Polikárp, aki az Isten bölcsességét keresve vezette a rábízottakat. Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy erősítse meg hitünket, és áldja a meg a felkészülésünket a közelgő nagyböjtre.

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége. A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál (151 körül). Fennmaradt a filippiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Ireneus püspök és Tertulliánus írtak. Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155 február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál mint „Ázsia tanítómesterét”, és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és „minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen (a kisázsiai Musztafa hegyen) eltemették”. Ott gyülekeztek össze a keresztények „vértanú születésnapját” megünnepelni.

bacskaplebania.hu

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]