2020. június 10., szerda
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Margit – a Margaréta régi magyaros formája.
Gréta – a Margaréta, Margit önállósult becézője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Meghalt bennünk a gyermek. Szellemhazánkat elfelejtettük, üzeneteit nem halljuk, vagy csak nagyon ritkán és hamisan. Megöregedtünk, és nem jól. Álomtalanok lettünk. Mágusok helyett csaló bűvészek. Mutatványaink néha látványosak, de nem bírják az időt. Pedig eredetileg azért hoztunk létre műveket, azért írtunk, zenéltünk és festettünk képeket, azért tanítottunk és prófétáltunk, hogy a világot átvarázsoljuk. Nem sikerült.”
Müller Péter
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a158-3680″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
Margit napja
A néphagyomány szerint ez a nap alkalmas a retek elvetésére, mert az jó gyenge marad. Tyúkültetésre is alkalmasnak tartják. Ezen a napon nem szabad kinyitni az ablakot, mert akkor abban az évben sok lesz a légy.
Magyar Néprajz VII.
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.). Író, kritikus, publicista. 1914-től az ungvári állami főreáliskolában magyar-francia szakos tanárként dolgozott. Ungvár meghatározó szerepet játszott életében, itt lett az esszéíró Szabó Dezsőből szépíró. „A háború első három évében Ungvárt voltam tanár – vallotta –… ott ismertem meg minden emberi szenvedést, ott láttam meg a tragikus ember minden útját.” Két tanulmánya és tizennyolc elbeszélése született itteni tartózkodása idején. Tanárok (Nyugat, 1916) című elbeszélésében bemutatta Ungvár mindennapjait, az iskola életét, tanárait. Első kisregényét, a Nincs menekvést is az Ung megyei Könyvnyomda adta ki 1917-ben. Itt született meg legnagyobb regényének, Az elsodort falunak alapgondolata is: „Egyszer aztán az ungvári Cikerén bujdosva: belém hullt ez a cím: Elsodort falu. Hónapokig hordtam magamban. Egy elbeszélés is próbálkozott belőle, mely az elsodort falusi házak és a tengerré lázadó patak drámáját akarta egy pár jelenetbe domborítani. Két-három oldal meg is született belőle, s négy-öt első mondata a későbbi regény első mondatai lettek…”
1915-ben írta, s innen publikálta a Tett hasábjain a magyar irodalmi avantgard programtervezetét.
Szabó Dezső a 30-as években, előadókörúton járt ismét Ungváron.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Ezen a napon született 1879-ben Szabó Dezső író. Az ifjúság lelkesen hallgatta előadásait, nagy szerepet játszott a nemzeti sorskérdések iránti érdeklődés ébren tartásában.
– Márkus László (1928) színész, játékait könnyed, természetesen áradó humor jellemezte.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a158-3680″][vc_column_text]
LÁSD ISTEN ARCÁT!
Ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál. (1Móz 33,10)
Gyerekkoromban nem voltam angyal, annyira sem, mint Ézsau. Öcsém pedig nem volt ördög, annyira sem, mint Jákób. Mint minden testvér, versenyeztünk az időért, figyelemért és a családi támogatásért. Középiskolás korunkban az öcsém majdnem minden nap verekedni akart velem, amikor hazaértünk az iskolából, és ez nagyon frusztrált. Visszatekintve rájöttem, hogyha a szerepek fordítva lettek volna, akkor valószínűleg ugyanúgy tettem volna én is, mint ő.
Amikor öcsém a közelmúltban talán a harmadik alkalommal írt, kifejezve sajnálatát korábbi viselkedéséért, végül rájöttem, milyen választ vár tőlem. „Isten arcát” akarta látni bennem, aki ezt mondja: „Felejtsd el. Kész. Elmúlt.” Egyikünk sem volt angyal, tehát nem csak neki kellett bocsánatot kérnie.
Mintha hályog esett volna le a szememről, megértettem, hogy biztosítanom kell testvéremet, hogy megbocsátottam neki. Azzal, hogy megbánta korábbi viselkedését, segített nekem is továbblépni. A munka nehezét elvégezte. Ameddig nem kérünk bocsánatot a másiktól, el sem tudjuk képzelni Isten dicsőségét, ami a szeretet eredményeként ránk árad.
Imádság: Drága Istenünk! Köszönjük, hogy megmutatod, hogyan kell megbocsátani, és engeded, hogy megássuk dicsőségedet, ha így teszünk! Ámen.
A bocsánatkérés lehetőséget ad Isten arcát meglátni.
Jack Stanley (Florida, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]