2020. május 31., pünkösdvasárnap
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Angéla – görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.
Petronella – latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Tudod, nem azok a dolgok a fontosak, amelyek úgymond érdekelnek, hanem azok, amelyek nem hagynak békét neked. Nem tudsz tőlük megszabadulni, folyton ott loholnak a nyomodban. Mint egy arc, amelyet akkor is látsz, ha nem akarod.”
Agatha Christie
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9360c0-b0b9″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:
Pünkösd
Pünkösd neve a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de mint az alábbi tiltó rendelkezések is bizonyítják, számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz, például a csetneki zsinat határozata 1594-ben tiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncot és játékokat. Az 1692-ből származó csíkkozmási tiltás így szólt: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.” 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok.
Magyar Néprajz VII.
EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Fábry Zoltán (Stósz, 1897. augusztus 10. – Stósz, 1970. május 31.). Csehszlovákiai magyar író, publicista, kritikus. Kritikusként és szerkesztőként figyelemmel kísérte a kárpátaljai irodalmi életet. Ő fedezte fel a beregszászi születésű Tamás Mihályt, nagyra értékelte a munkácsi Sáfáry László és a bátyúi Simon Menyhért költészetét, a nagyszőlősi Neufeld Béla írásait. Szoros baráti kapcsolatban állt a lapszerkesztő-pedagógus Czabán Samuval és vejével, Ilku Pállal, akinek Lendület című regényét a Korunkban (1937) ismertette. Többször járt Kárpátalján. 1927-31-ben „futárszolgálatot teljesített a Tisza és Prága között”. 1931-ben a csendőrök Huszton és a szlovákiai Kosuton rálőttek a tüntető munkásokra. Fábry és a baloldali értelmiség tiltakozó megmozdulásokat szervezett a csendőrterror ellen. Az Út szerkesztőjeként 1931. augusztus 20-án Munkácson, 21-én Beregszászon, 22-én Ungváron, 23-án Nagyszőlősön vett részt tiltakozó nagygyűléseken. 1932-ben a Nemzetközi Munkássegély megbízásából Ludwig Renn-nel bejárta Kárpátalját, az éhező verhovinai falvakat. Útjáról riportkönyvben számolt be. Az éhség legendája Kárpátaljai riport című kis riportkönyvét a kinyomtatás után, még a forgalomba kerülés előtt elkobozták. Az Út 1932. évi 3. száma A Verhovina éhezik. Fábry Zoltán beszámolója a Nemzetközi Munkássegély kárpátaljai expedíciójáról címmel csupán részleteket közölt az írásból. A riport teljes terjedelmében csak 1945 után jelenhetett meg Összegyűjtött írásainak harmadik kötetében. 1935-ben a „világot kémlelő stószi mester” Beregszászban, a BIME (Beregszászi Irodalmi és Műpártoló Egyesület) rendezvényén A kultúra védelmében címmel tartott előadást.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– A vashámor első említése, a vasgyártás új szakaszába lépett (1344)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-760c0-b0b9″][vc_column_text]
MAGUNK VAGY MÁSOK?
Ha betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek. (Jak 2,8)
Angolt tanítottam idegen nyelvként főiskolás korú diákoknak, akik amerikai egyetemeken akartak tanulni. Egyik napon a visszaható névmásokat (magam, magad, magát stb.) tanultuk, és a diákok a munkafüzeti feladatok mondatait egészítették ki. Az a mondat, hogy „Segíts magadon és Isten is megsegít!”, elbizonytalanította az egyik diákot. Amikor az óra után odajött hozzám megkérdezni a választ, elmondtam neki, hogy ez egy ismert mondás, és a helyes válasz: magadon. Isten segít azoknak, akik segítenek magukon. „Ó, én azt hittem, hogy Isten azoknak segít, akik másokon segítenek!” – mondta.
Igaza volt. Jézus két fontos parancsot adott nekünk: szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeressük felebarátunkat, mint magunkat (Mk 12,28-31). Az irgalmas samaritánus példázata is arra emlékeztet, hogy bárki lehet felebarátunk, akivel találkozunk, és akinek segíteni tudunk.
A diákom válasza közelebb állt a bibliai igazsághoz, mint a népszerű mondás. Még ha anyagi forrásaink korlátozottak is, felajánlhatunk egy mosolyt, egy bátorító szót, vagy egy halló fület azoknak, akikkel ma kapcsolatba kerülünk. Ha így teszünk, mi is áldást nyerünk.
Imádság: Drága Istenünk, segíts azzal tisztelni téged, hogy segítünk valakinek, akinek épp arra van szüksége. Ámen.
Kihez küld ma Isten felebarátként?
Frances K. Griffin (Oklahoma, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]