2020. március 3., kedd
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kornélia – latin eredetű; jelentése: somfa; szarv.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Ha jó anya vagy, tudod, hogy a gyereked nemcsak a „gyereked”, hanem egy Ember van rád bízva. A tiéd – és nem a tiéd. Kié? Ha vallásos vagy: Istené. Ha nem vagy vallásos, akkor mondd így: a saját magáé. Mindenki a saját magáé. A gyereked is. Tanítsd meg arra, hogy ezt tudja is. Hogy ő önmagáé.”
Müller Péter
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93efd1-e2ab”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Németh László (Nagybánya, 1901. április 18. – Bp., 1975. március 3.) Író, esszéista. 1943 májusában járt Beregszászban Joanovics Aurélné Sóskuti Margitnál, akinek A nők a jövő társadalmában c. tanulmányával Veres Péter révén ismerkedett meg. „Elég nagy fejtegetések – írta Németh László –, de volt valami tisztaság, szenvedély benne, ami rokon volt a Gyász, az Iszony hősnőjével. Ugyanis fönn jártam a nyáron Kassa – Sárospatak és Csécse közt: elmentem hozzá Beregszászra. Ötven-egy-néhány éves, méhrákja van …körülötte gyönyörű kert, egy szocialista tanító férj, és sok ifjúság: a beregszászi diákok legjobbjai gyűltek aznap a kertjébe. Este, amikor magunkra maradtunk, visszaadtam neki kéziratát. Ő elmondta, hogy meg fog halni, én biztattam, hátha az életét megírná. Akkor hozta ki kéziratát.”
1943 őszén Németh László Sóskuti Margit önéletrajzi írásának kiadásán fáradozott, de nem sikerült megjelentetnie.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Csortos Gyula színész (1883) a főváros szinte valamennyi színházában megfordult, modorossága, érdes humora, komédiázó kedve minden szerepét élettel telítette meg. Egyéniségét, stílusát főként filmszerepeiben kamatoztatta (Hyppolit, a lakáj, A beszélő köntös, A szűz és a gödölye stb.)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7efd1-e2ab”][vc_column_text]
KIMERÍTŐ ÖNSAJNÁLKOZÁS
Nyisd meg ajkamat, URam, és dicséretedet hirdeti szám. (Zsolt 51,17)
„Soha nem leszek képes megbocsátani magamnak!” Ezeknek a szavaknak már a leírása is egy sor érzelmet vált ki bennem. A sajnálkozás éveit bénító láncként viseltem. A szexuális züllöttség és a rossz dolgok választása is hozzájárult az alacsony önbecsülésemhez. Dávid király története segített elfogadni Isten bocsánatát, és pozitív megvilágításban látni magamat.
Amikor Nátán próféta szembesítette Dávid királyt Betsabéval való vétkével, önvizsgálatot tartott, és elfogadta Isten bocsánatát. De ha nem fogadta volna el Isten kegyelmét, az a bűnös periódus rányomta volna bélyegét élete egész hátralévő részére. Milyen más lett volna Dávid története, ha örökösen önmagát hibáztatta volna! Vajon úgy ismertük volna-e őt, mint az Isten szíve szerint való embert? Nem valószínű.
Ha a szégyenteljes dolgainkon rágódunk, a megnyomorított embert látják bennünk mások, nem pedig az Isten szíve szerint valót. Ha azt akarjuk, hogy az Istennel való közösségünket lássák, elmondhatjuk Dávid imádságát, melyet azután mondott, hogy Nátán szembesítette őt vétkével: „Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám”. A vétkeink miatti örökös sajnálkozás helyett megnyithatjuk szánkat Isten dicséretére.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, segíts elengednünk sajnálkozásainkat, és megnyitni szánkat neved dicséretére! Ámen.
Isten irgalma megérdemli, hogy dicsőítsem.
Sheryl H. Boldt (Florida, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]