A palántanevelő közeg fontosságáról

A megfelelő palántanevelő közeg fontosságát nem lehet túlértékelni, hiszen szinte egész éves tevékenységünk eredménye függ tőle.

Tény, hogy az elmúlt években a kereskedelemben szabadon beszerezhetővé váltak a palántanevelő közegek különféle összetételben, szemcsenagyságban és számos felhasználási javaslattal. Ezek származási helye is nagyon különböző, kapható balti, német, sőt ukrán készítmény is, például ivano-frankivszki vagy lembergi bányákból származó úgynevezett Halicsina tőzeg. Sajnos, emellett olyan termék is megjelent Kárpátalján, amelyet értékesítője tőzegként hirdetett, valójában azonban valahol a csernozjom területén zsákba lapátolt termőföldről volt szó. A hamis termékekkel egyrészt az a gond, hogy a „közeg” összetétele, állaga nem felel meg palántanevelés követelményeinek, másrészt fertőzött lehet gyommagvakkal és gyomirtószer-maradványokkal. De ezenkívül is rengeteg problémát okozhatnak a kereskedelemben kapható palántanevelő közegek.

Előfordul, hogy a gazdák nem elég figyelmesek vásárláskor, de az is, hogy a lelkiismeretlen kereskedők kínálnak olyan terméket, amely nem felel meg az elvárásoknak. Így gyakran előfordul, hogy a palántanevelő közeg nincs megfelelően feltöltve tápanyagokkal. Vannak olyan növények, például a paprika vagy a paradicsom, amelyek a pikírozás után két hónapot is eltöltenek az ilyen földben, tehát annak jól fel kell lennie töltve, hogy megfelelően fejlődhessenek benne a kis növények.

Emellett a palánták rendkívül érzékenyek arra is, ha a talajnak nem megfelelő a pH-értéke. Ugyanakkor az elmúlt években tömegesen fordult elő, hogy a termékhez mellékelt „szertifikátban” – már ha adott ilyet egyáltalán a kereskedő –, vagy a csomagoláson feltüntetett tápanyagtartalom, savanyúság nem felelt meg a valóságnak.

Köztudott, hogy a zöldségek zöme az enyhén savanyú, 5,8–6,2 pH-értékű talajt kedveli. A „Pro agricultura Carpathica” tanácsadói a múltban több alkalommal bemérték a termőközegek kémhatását a hozzánk forduló gazdák kérésére, s elmondhatom, hogy mértünk már 4,6–5,2-es értéket is. Márpedig ismeretes, hogy ilyen savanyúságnál igen nagy gondot okoz a növények számára a tápanyagfelvétel, még akkor is, ha egyébként mindenből adott számukra a szükséges mennyiség. Csakhogy ezek a közegek sok esetben nem is voltak kellően feltöltve tápanyagokkal! Mindez óriási kárt okoz a termelőnek, hiszen még ha utóbb korrigálni is lehet az ilyen termesztési problémákat, a termés már csak megkésve érik be és válik értékesíthetővé, ami bizony a vártnál csekélyebb árbevétel formájában mutatkozik meg. Ráadásul, mint köztudott, a tápanyaghiány korrigálható termesztés közben, ám a savanyúság nem.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy régiónkban csak elvétve nevelnek palántákat értékesítésre, amennyiben tehát a gazdának nem sikerül kinevelnie a saját palántáit, nincs rá mód, hogy helyettük azonos termesztési értékűeket szerezzen be. Legfeljebb a kollégáinktól kaphatjuk meg ilyenkor az általuk nem kiültetett, általában vagy túlnőtt, vagy nem kielégítően fejlett palántákat, amit viszont megint csak a zsebünk bán, mivel nem lesz teljes értékű a termesztési idényünk.

Mindezt figyelembe véve azt szoktam javasolni a hozzám fordulóknak, hogy ha egyszer a kereskedelemben ilyen gondok vannak a megbízhatósággal, készítsék el maguk a palántaneveléshez szükséges közeget.

Mindenképpen tőzegalapú közeget ajánlanék. A tőzeg megfelel a palántanevelés követelményeinek, azaz könnyű, laza szerkezetű, és jó a víztartó képessége, vagyis megfelelő mértékben biztosít vizet és levegőt a növények gyökérzetének. A tápkockákba kerülő tőzeget természetesen dúsíthatjuk szükség szerint homokkal, agyaggal vagy zeolittal – bár ezek alkalmazása speciális ismereteket igényel.

Az első lépés a megfelelő tőzeg beszerzése. A legmegfelelőbb erre a célra a felláptőzeg: szálas, barna vagy fehéres színű. Létezik még az úgynevezett síkláptőzeg is, amely fekete és érettebb, „porosabb”, porhanyósabb. A legmegfelelőbb alkalmasság, beszerezhetőség és ár szempontjából egyaránt az ivano-frankivszki felláptőzeg (верховий торф – ez van ráírva a csomagolásra).
Tudni kell, hogy a nem manipulált felláptőzeg általában savanyú, azaz 3,8–4,2 a pH-értéke. Ahhoz tehát, hogy a megfelelő pH-értéket kialakítsuk, mindenképpen meszezni kell a tőzegünket. A meszezés 1 m3 tőzeghez 4 kg mészpor hozzákeverését jelenti. Megjegyzendő, hogy a síkláptőzeg (ни­зин­ний торф) semleges kémhatású, tehát ha ezt használjuk a tápkockakeverékhez, nincs szükség mészpor hozzáadására. Bármilyen tőzeget vásárolunk is, azt ajánlanám, hogy felhasználás előtt olvassuk el, mi áll a csomagoláson, mert előfordulhat, hogy „gyárilag” beállították a pH-értékét.

A savanyúság beállítása után hozzá kell adni a közeghez a szükséges tápanyagokat. E tekintetben van választási lehetőségünk. Léteznek kifejezetten palántaneveléshez kifejlesztett komplex műtrágyák, mint például a Peat-mix, a Humix vagy a Volldünger ( csak rövid tenyészidejű palánták esetén), amelyekből 1,6-1,7 kg-ot kell hozzáadnunk egy köbméternyi közeghez. Jellemzően tartós hatású műtrágyákat használunk erre a célra, amelyeknek komponensei fokozatosan tárulnak fel a palántanevelés során, és minden tápanyagszükségletét egyenletesen kielégítik a növénynek a teljes nevelési időszakban. Emellett, mivel tudjuk, hogy a tőzegnek nagyon erős a foszformegkötő képessége, adjunk hozzá a keverékünkhöz mintegy 3 kg 18 százalékos granulált szuperfoszfátot. A granulátum fokozatosan bomlik le, így folyamatosan tudja biztosítani a növények számára szükséges foszformennyiséget. Ellenkező esetben, ha nem adagolunk külön foszforműtrágyát, foszforhiányosak lesznek a palánták, magyarán, nem fognak megfelelően növekedni.

A felsorolt alapanyagokat keverjük össze, majd hagyjuk állni két hétig a keverékünket, akkor válik felhasználhatóvá – akkor kezdenek ugyanis „feltárulkozni” a hozzáadott tápanyagok. Hangsúlyoznám, hogy a munkát úgy kell időzíteni, hogy a közeget pontosan két héttel a felhasználás előtt keverjük be. Ha ugyanis késünk a bekeveréssel, a kipikírozott palánták csak késve jutnak hozzá a szükséges tápanyagokhoz, amennyiben viszont a kelleténél korábban készül el a nevelő közeg, korábban kezdenek el felbomlani a hozzáadott tápanyagok, a szükségesnél magasabbra nő a koncentrációjuk, ami gyökérperzselést okozhat a kiültetendő palántáknál.

Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója