A paprika barnapenészes betegsége

Ebben a termesztési idényben egy, a számunkra újnak mondható kórokozó ütötte fel a fejét a hajtatólétesítményekben a paprika levelein: nyár közepén barnás foltok lepték el egyes termesztők növényállományát.

Elsősorban a levél sérült, amelyen a fonákoldalon különböző nagyságú, 0,5–3 cm átmérőjű barnás színű, körkörös rajzolatú foltok jelentek meg. Idővel a levelek át is lyukadtak egy-egy tűszúrásnyi helyen a foltok közepén, míg a levél alján ugyancsak barnás konídiumtartó gyep jelent meg. Amikor a növekvő foltok összefolytak, a levél felfelé kanalasodni kezdett, majd lehullott. Láttam olyan állományt, amelynek a levélzete jelentősen csökkent a gomba támadásának következtében. Ugyanakkor a bogyókon nem látszott semmiféle kártétel. Utánanézve a szakirodalomban egy nagyon furcsa és nehezen kiejthető nevű gombát sikerült azonosítani, mégpedig a feoramuláris levélfoltosságot.

A betegség hasonlóságot mutat a paradicsom kladospóriumos levélfoltosságával, amit barnapenésznek is hívunk. De míg a szakirodalom szerint a paradicsom 18–24 fokos hőmérsékleten hajlamos a kladospóriumos levélfoltosság általi fertőződésre, a paprika csak lényegesen magasabb, 30 fok feletti melegben és magas páratartalom mellett fertőződik. Emellett a növényállomány sűrűsége is fokozza a fertőzésveszélyt, elsősorban nyilvánvalóan ugyancsak a magasabb páratartalom miatt. Azoknál a termelőknél, ahol felütötte a fejét a fertőzés, a gazdák a légköri aszály kivédésére intenzíven párásítottak, napi 2-3 alkalommal is meglocsolták esőzésszerűen az egyébként akkor már nyakig érő növényállományt, s ennek tudtuk be, hogy ennyire robbanásszerűen terjedhetett el a betegség.

A paprikatermesztőknek egymásnak ellentmondó követelményeknek kell megfelelniük. Egyrészt alacsonyan kellene tartaniuk a páratartalmat a gombás betegségek megelőzésére. Másrészt viszont növelniük kellene a páratartalmat a légköri aszály kivédése érdekében – különösen az éjszakai órákban –, legalább olyan szintig, hogy ne jelentkezzen a csúcsfoltosság-tünet a bogyókon, amit a kalciumhiánynak szoktunk betudni, amely viszont a légköri aszály következménye.

Emellett az alacsony páratartalom másik nemkívánatos következménye a lisztharmat megjelenése lehet. A lisztharmat visszaszorításának egyik ismert eszköze szintén a légkör páratartalmának megemelése 80 százalék fölé.

A gazdának a megfelelő egyensúly kialakításához a növényvédelem minden rendelkezésre álló eszközét be kell vetnie. Szóba jöhet például az ellenálló fajták termesztése. A fajtaválasztékban „C” betűvel jelölik az adott betegséggel szembeni rezisztenciát vagy toleranciát. A két fogalom nem keverendő össze. A rezisztencia azt jelenti, hogy a növény nem betegszik meg a kórokozótól, a tolerancia viszont azt, hogy a növény megbetegszik ugyan, de túléli a betegséget.

Ugyancsak tehetünk a betegség megelőzéséért, ha kerüljük a magas tőszámot a növényállományban. A folyton növő fajtákból 5-6 tövet javasolunk kiültetni négyzetméterenként. Lehetőség szerint a reggeli órákban öntözzünk, szükség esetén a kora délutáni órákban is alkalmazható esőztető öntözés, de figyeljünk oda, hogy a növényállomány mindenképpen felszáradjon éjszakára.

A vegyszeres növényvédelem nem egyszerű ebben az esetben, hiszen a feoramuláris levélfoltosság akkor jelentkezik, amikor a növényállomány már másfél méter magas, vagyis nem olyan egyszerű háti permetezővel közlekedni benne, illetve megfelelő hatékonysággal kijuttatni a permetlevet. Ilyenkor természetesen egyéb lehetőségek is adódnak a növényvédőszer kijuttatására, mint például a hideg vagy a melegköd-képző készülékek. Sajnos tudjuk, hogy ezek a szerkezetek igen drágák, vagyis távolról sem minden gazda szánja rá magát a beszerzésükre.

Mindenképpen ajánlatos beiktatni egy tavaszi permetezést, s még további 1-2 kezelést a nyár folyamán. Javasolható erre a célra a propineb hatóanyagú antracol 0,2 százalékos oldata (vagyis tíz liter vízben 20 dkg-t kell feloldanunk a szerből), a klórtalonil hatóanyagú Bravo 500-as, amelyből 2,5 litert kell kijuttatnunk egy hektárra, vagyis 50 millilitert oldunk fel 10l vízben. Szóba jöhet még a mankoceb hatóanyagú Dithane M45, amelyből hektáronként 2 kg-ot kell kijuttatnunk, azaz 40 grammot szükséges elkeverni 10 liter vízben. Hatásos lehet a folpet hatóanyagú Folpan 50, amelyből 0,25 százalékos oldatot célszerű kijuttatni.

Végezetül ne feledjük, hogy a lehullott növényi részekkel a spórák áttelelhetnek a hajtatólétesítményünkben. A spórák megtapadhatnak a hajtatólétesítmény vázán, de akár a fólián is, hogy azután hónapokkal később ismét bajt okozzanak. Ezért fontos az alapos takarítás, majd azután, hogy eltávolítottuk a letermett növényállományt, ajánlatos elvégezni egy formalinos fertőtlenítést is, 2 százalékos oldattal permetezve be a fóliasátor vázát, esetleg borítását is.

Őrhidi László
nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója