A szőlő ültetésének előkészítése

A szőlőhegyen lassan befejeződnek a szüreti munkák, már csak néhány késői fajta szedése maradt hátra. A szőlősgazdák számot vetnek az idei terméssel, felmérik a hiányosságokat, igyekeznek kijavítani a hibákat. A hiányzó tőkék pótlása vagy új telepítés létrehozása is esedékes. De miként fogjunk hozzá a „fódozáshoz” vagy telepítéshez? Ehhez próbálok néhány tanácsot adni az alábbiakban.

Először is határozzuk meg az ültetés idejét. Két lehetőség közül választhatunk: vagy késő ősszel, a nagy téli fagyok beálltáig ültetünk, vagy a nagy fagyok elmúltával, tavasszal. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya.

Az őszi ültetéssel kapcsolatban a következő problémák merülnek fel: az ültetés idejére nincs előkészítve a talaj; munkavégzés szempontjából kellemetlen az időjárás; fokozottabban fennáll a kiültetett növények esetleges eltulajdonításának veszélye.

A tavaszi ültetés hátrányai: a vegetáció későbbi indulása miatt rövidebb a tenyészidő; kockázatot jelent a foganás szempontjából az ültetési anyag esetleges rossz tárolása; a szőlőoltványok beszerzése nehézkesebb, kisebb a választék; a kiültetés egybeeshet az egyéb tavaszi munkákkal, pl. a metszéssel.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve minden gazdának magának kell eldöntenie, hogy számára melyik időszak kedvezőbb. Azoknak, akik csak kisebb telepítésre készülnek, inkább az őszi ültetést javaslom. Előnye, hogy a téli csapadék mindig elegendő ahhoz, hogy a földet a gyökerekre iszapolja. Ebben az esetben kora tavasszal, a talaj felmelegedésével, bár még nem látható, a földben azonnal megkezdődhet a gyökerek fejlődése. Ennek köszönhetően a tavaszi ültetésnél magasabb foganási arány érhető el. Nagyobb gond az őszi ültetésnél akkor adódhat, ha a szőlőnket lakóhelyünktől távol eső helyre ültetjük, ahol könnyen megeshet, hogy a drágán előállított vagy vásárolt oltványainkat megtizedelik a tolvajok.

A tavaszi ültetés egyik legnagyobb hátránya, hogy az ültetési idő kitolódik. A későn kiültetett oltványok már nem jutnak elég csapadékhoz, ezért öntözést igényelnek. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a meleg és száraz tavasz következtében a foganási arány elmarad az őszitől.

A szőlő ültetése előtt pár héttel – vagy akár egy évvel is – hozzá kell látnunk az előkészületeknek. Ez főleg akkor fontos, ha a terület elhanyagolt, benőtték a bokrok, talaja tömörödött, több éve nem művelt.

Telepítés előtt a legfontosabb a talaj meliorációja (javítása). Miként kezdjünk hozzá? Először is a területet meg kell tisztítani. Ha régóta nem művelték a földet, először végezzünk egy nem túl mély szántást, azután tárcsázzunk. A telepítést megelőzően mélyszántást csak akkor végezzünk, ha a talaj nedvességtartalma megfelelő. A túl nedves, vagy teljesen száraz földet nehéz átmozgatni. A talaj mélyszántása elengedhetetlen, mert a szőlő gyökerei mélyen a földbe hatolnak, ennek köszönheti jó szárazságtűrését. Az ültetéshez mindenképpen szükséges szerves trágya kijuttatása. Egy hektár földterületre 100-120 tonna szerves trágya kijuttatása ajánlott. Ezt legjobb az ültetést megelőző évben a talajba forgatni, beszántani. Amennyiben nincs lehetőségünk a trágya beszántására, akkor közvetlenül a tőkék alá, az ültetőgödörbe is tehetünk trágyát. Használhatunk továbbá műtrágyákat a szervestrágyázás kiegészítéséhez. Műtrágyát közvetlenül az ültetőgödörbe is tehetünk.

Telepítésnél rendkívül fontos a fajtaválasztás, hiszen a szőlőt 40–70 évre ültetjük. A szőlőfajták két nagy csoportra oszthatók: csemege- és borszőlőkre. A két csoport művelési technológiája sokban különbözik, erre még a telepítés előtt gondolnunk kell. Kisebb területeken borszőlők termelése csak akkor gazdaságos, ha azokból magunk készítünk bort és azt értékesítjük. A kisebb területeken gazdálkodóknak csemegeszőlő telepítését ajánlom, ami több kézi munkával jár ugyan, de magasabb árat kapunk érte, mint a borszőlőkért. A fajtaválasztásnál figyelembe kell venni a fajták fő értékmérőit, amelyek meghatározzák a szőlő termesztési értékét. Az ideális szőlőfajtáknak nagy a termésbiztonságuk (fagytűrő, ellenáll a rothadásnak és a gombás betegségeknek stb.), nem igényes, kielégítően terem, jó minőségű termést ad (piacos, szép a csemegeszőlők esetében, a borszőlőknek pedig jók a borászati feldolgozási mutatói). Olyan szőlőfajta természetesen nincs, amely minden említett követelménynek egyformán kiválóan megfelel.

Csemegeszőlőknél a fajták sokféle csoportosítása elképzelhető. Csoportosíthatunk szín (fehér, rózsaszín, kék és a szivárvány nagyon sok árnyalata), bogyóforma, származási hely szerint. Származási hely szerint két nagy csoportot határozhatunk meg: az egyik a tőlünk nyugatra nemesített fajták csoportja – ide tartoznak a magyar fajták is –, a másik a keleti származású fajtáké, amelybe az ukrán nemesítések is tartoznak. A keleti fajták mind bogyóik, mind pedig fürtjeik méretében felülmúlják a magyarokat. A magyar fajták esetében viszont nagy hangsúlyt fektetnek az ízre és a termésbiztonságra, általában jellemző, hogy nemesítésüknél egy muskotályos fajtát is felhasználnak, minek köszönhetően kellemes, harmonikus ízű fajták születnek. A magyar fajták nemesítésének szigorúbbak a feltételei, ennek köszönhetően csak olyan fajták kapnak állami elismerést és kerülnek szaporításra, amelyeket több éven át megfigyeltek, termőképességüket tesztelték. Az ukrán rendszer kevésbé ellenőrzött, minek következtében nagyon sok fajtát állítanak elő, bár ezek termesztési értéke sokszor elmarad az ígérttől. Az legújabb fajták nagy mennyiségben való telepítése előtt mindenképpen javaslom azok kis mennyiségben való kipróbálását, tesztelését. Abban az esetben, ha nincs lehetőségünk tesztelésre, vásároljunk szaporítóanyagot olyan helyről, ahol ezeket a fajtákat már kipróbálták, így rendelkeznek termesztési tapasztalattal.

A fajták megválasztása után határozzuk meg a sor- és tőtávolságot. Ügyeljünk arra, hogy a sorokat egyenesen jelöljük ki, így később könnyen művelhetőek lesznek. Az ültetőgödröket már a telepítés előtt elkészíthetjük: ássuk ki és töltsük fel azokat tápanyaggal. Az ily módon előkészített ültetőgödrökkel később gyorsabban megy majd a telepítés.

Akár ősszel, akár tavasszal kerül sor a szőlő telepítésére, az a legfontosabb, hogy minőségi munkát végezzünk, s így méltán lehessünk büszkék szőlőtőkéinkre és borunkra.

Varga István
benei szőlész-borász,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány
szaktanácsadója